Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XXXI.
334 sus igenis kívántatik. Vágón túl s úgy Nagy-Tapol- csány táján mindenütt imposterálta magát az ellenség, s újvári portásunkban is, a midőn e múlt napokban már midőn vissza nyereséggel tértek volna : utolérvén, felvertek; az (újvári) praesidium is igen szűkül, én jóllehet feles éllést öszveszerezettem, mindazáltal sokfelé való szüntelen excursi ói miatt az ellenségnek nem tudhatván eddig is hova kapnom : meg nem indíthattam. Tegnapi napon is újonnan, kevés kárral ugyan, mindazáltal barsi postérungot selymecziek kinyomták; ez múlt napokban Börsönben gyalogságunkat is megoszlatták. Hacsak mostani fordulásunkkal nem efficiálliatunk — Isten Nagyságodat hozván — valamit: az ellenség naponként mind jobban-jobban dilatálja magát, s munkás abban, hogy Új- vártul elszoríthasson bennünket“1). A tiszántúli hadak jövetelére azért is nagy szükség vala már, mivel Bottyán ezredei az örökös patallórozá- sokban, őrködésekben, s kivált a lovasok a takarmány szűk volta miatt is, nagyon megsanyarodának; ideje vala, hogy legalább némi részben felváltassanak. Bezerédy régi hires ezere már 700 főre szállá alá, abból is 100 lovatlan volt. Ekkori ezredese Horváth István irja Pász- tóról febr. 1 -jérői Károlyinak: „Csajági János commen- dérozó brigadéros uram ő kegyelme ordereit immár háromszor vettem, kivel mostan is két zászlóalja (200) katonám divínyi postírungban vagyon; irja ő kegyelme, hogy Méltóságos Fő-Generális uramnak ő Excellentiájá- nak parancsolatja, hogy viszont azon postérungban, mellettem lévő katonasággal eompareáljak. Én igen kevesed- magammal, úgymint circiter háromszáz lovas közkatonákkal, és kik az elmúlt veszedelmes állapotunkban J) Károlyi-levéltár.
