Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XXIX.
308 A Bottyán katonáiért megcsonkított németek később Pozsonyban valának. A Labancz Naplóban olvassuk 1708. december 2 6-káról: „Ma bárom vagy négy német volt az Cardinálisnál, az kiknek Újvárban az orraikat elmetélték és úgy bocsátták el; az mint mondják, egynihányat föl is akasztottak az német rabokban. Azt azért cseleked- ték, bogy az nyitrai Commendant kezdte el; elválik: követik-e el tovább is?“ Hagyjuk most már e sötét képeket, s térjünk át a háború további folyamára. XXIX. A galántai szerencsés esemény után miben működött tábornokunk, legjobban tájékoz saját levele, melyet Újvárból 1708. nov. 6-káról Bercsényinek irt: „Méltóságos Főbb-Generális, Locumtenens, mindenkori jó Uram! Míg bányák felé mulatozott1) az ellenség, a mint néhányszor Nagyságodnak megírtam: én úgy megpró- fontéroztam Újvárt, bogy esztendeig s tovább is könnyen subsistál az benne levő quardizon; fábul legnagyobb szüksége vagyon, most azon munkálódom, bogy abból is fogyatkozás ne légyen. Heister maga az dánus hadakkal általment az Vágón, Pálfi penig Ócskáival Baj- mócz tájékán vadnak valahol. — Ezeket az dánusokat eléggé hordják katonáim; csak bár legalább vagy háromszáz más regementekbeli jó lovassat méltóz- tatnék Nagyságod ezen felfődi hadak helyett mellém co- mendérozni, másként is ezek éjjel-nappal csak szöknek, ezekkel kevés emberséget tehetni. — Postérungjárul penig az ellenségnek illy énképpen méltóztassék Nagyságod in- formáltatni: Szent-Kereszten, Zsarnóczán, Szent-Benedek- ben, Kis-Tapolcsánt inpostérálta, s még mint gondolom q Értsd: késlekedett, időzött.
