Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XXIV.
259 Mire tetemesb hadak érkezhettek volna: Nyitni már fel vala adva, és Ocskay elárulá ezredét. A fejedelem Nyitra dolgáról Egerből aug. 30-káról így értesité Károlyit: „Az idevaló dolgokat kegyelmed semminek ne vélje, mert az ellenség ezelőtt circiter 7 nappal Nyitrát megszállván, harmad vagy negyed-napi bombarbérozás után meg is vette. Révay Gáspár volt benne az commendáns, ki ellen az vice-commendáns Szabó Mátyás száz hajdúval pártott ütött, és az mint mondja, kintelenítette az feladásra; amazok ugyan labancz- czá lettek, emez penig -fegyveresen kibocsáttatott. Evvel az német általköltözvén az Nyitrán, Emőkéhez szállott“1). Két nap múlva ismét így panaszkodik a sok csapás által elkeseredett fejedelem: „Már hallani is nem győzöm az sok zűrzavart . . . . Ócskái ezerestül labanczczá lett; Pálfi Bajmócz felé indáit háromezer lovassal, az többi Nyitránál van. Csak azon kérem kegyelmedet: (Károlyit) sürgettesse Szemere és Bessenyei2) ezereinek gyüvetelit, mert bizonyára mutata rerum facies; nincs mit példázni az nagy-szombati, veresktíi, zsibói confusiókbul3). Énnekem már se előlmenni, se czafolni: mert rajtam az egész ország szeme; ha csudálatossal! Isten nem consolál bennünket, csak egyedül az az reménségem, hogy még talám az országban találkozik négy — ötezer olly igazlelkü magyar, a ki inkább kezén akar meghalni, mintsem tovább nemzetünk gyalá- zatját szemlélni.“ (Eger, sept. 1. 1708.4). *) Károlyi-levéltár. 2) Szemere László brigadéros; Bessenyey Zsigmond ezredes. 3) Hogy t. i. azok után a kuruczuk megint dicsteljesen helyre- állának. 4) Károlyi-levéltár. 17*
