Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XXIII.
241 Ersek-Ujvárnál hagytam, körülbelül 4000 emberből állottak; rögtön hozzám rendelém, és az ellenség figyelemmel tartására küldém .........Bercsényit csekély sereggel a Garam partjainál hagyám, magam pedig Egerbe mentem.“ Ugyan a fejedelem így ad kifejezést érzelmeinek Károlyihoz Erdélybe, Kis-Tapolcsányról 1708. ang. 5-kéről irt levelében: „Nincs kétségem benne, hogy sokan sebbe-esésemet avvagy halálomat is hirdették, az mely noha, megvallom, kedvesebben esett volna ily gyászba öltözött sorsomnál, és édes nemzetem gyalázatja szemlélésénél s veszedelménél, — de mivel az mindeneket kormányozó s mindeneket szabad de igazságos Ítéleti s akaratja szerint rendelő Istennek meg tetszett életemet még tartani, tengődök az szerencsétlenség és bú habjai között lebegő életben, s tökéletesen reménlem annak szent kezeitül való vigasztal- tatásomat, az mellyektül eredeti látogatásom. — Hogy azért kegyelmednek mindenekről bőv informatiója lehessen, magát fegyverhordozómat a végre küldöm, hogy mindeneknek circumstantiáirul informálhassa kegyelmedet, s legkiváltképpen azokat, az kiknek szívek megcsüggedez- hetnék, és hazánk boldogulásában való reinénségek habozhatna. De lássa kiki közzíílök mit cselekszik; nem első példa igyünknek akkoron való felmagasztaltatása, az mikor legkevesebb vala reménségünk. — En jól tudom, hogy kegyelmed oly státusban nincsen, hogy ide segítséget küldhessen; de egyedül csak azon kérem kegyelmedet, hogy maga operátióit ügy folytassa, hogy mind az két felől egyenlő szerencsétlenség ne érjen bennünket“1). Megítélhető e levél fájó hangulatából, mily nagy vala azon napokban a trencsényi csapás okozta levertség. ') Károlyirlevéltár. 1G /