Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XXII.
231 f Ocskay lesébe, sem beszoríthatni nem engedi magát1). A többiek azonban igen akarák. Rákóczi tehát 5000 jó lovast: Ocskay, Ebeczky, Ba- bocsay, Szalay Pál s tán még Nildiázy György ezredeit jól. 25-kén elindítá e vállalatra; velők alvezériil Ocskayt, s főparancsnokul — Bercsényi kórtéré — az 1707-iki erdélyi őszi hadjárata óta méltán kegyvesztett Pekryt bocsátá: hogy alkalma legyen magát kitüntetnie2). De mivel lovasságának e virágát nem akará a döntő har- czok előtt koczkára tenni: Pekryt úgy utasítá, hogy csatába ne ereszkedjék; ha a les, vagy körülkerítés nem sikerül: menten jöjjön vissza. Maga Rákóczi azalatt míg ezek oda járnának: jól. 26-kán lövette s 27-kén válogatott gyalogságával ostrommal bevevé Csejte várát; a parancsnokot s őrséget, az ostromot vezénylő De la Motte foglyul ejté. Pekryék pedig Szakolcza alá értenek; azonban Ocskay vagy árulásból vagy ügyetlenségből olymódon állítá lesbe az ezredeket: hogy a valamely csekély harczkezdő csapat által a városból csakugyan kicsalt Viard menten észrevette, s a helyett, hogy a csapatot űzvén, hálójukba ment volna: a város előtt csatarendbe állott. Most azért hirtelen Pekry is ugyanezt tévé, figyelemre sem méltatva azon mély árkot, mely seregének két rése közzé esek. Viard nem támadott, — Pekry sem. így néze farkas-szemet a két sereg reggeltől egész délutánig. Egyszer Ocskay — megint Ocskay — figyelmezteti Pekryt az említett árokra, mely akár ők támadnak, akár az ellenség, rájok nézve alkalmatlan lehet. Pekry igazat ád neki, s minden elővigyázat nélkül elkezd seregének az *) *) Rákóczi emlékiratai. 2) Ugyanott.
