Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXII.

229

— mert a brigadérosok is meghivattak a hadi tanácsba

— mind azt vitatá: hagyják Lipótvárt, az a kuruczokra nézve szerencsétlen táj, már két csatát vesztettek el miatta; inkább vegyék ostrom alá az általa már keményen megszorongatott, s mint ottani magyarok írják, a feladáshoz közel álló Trencsényt. E vár a sléziai határokhoz vivő utón fekszik, és így ha elfoglalása által a betörésre nemcsak szabad, hanem biztosított vonaluk leszen, nagy előnyükre váland.

A vitatkozások több napra haladtak, mialatt ők táborostul Nyitra és a Vág vidékére nyomulának.

A fejedelem mind csak Lipótvár ostromlását akarja vala; azonban szerencsétlenségre, udvarmestere Ottlik György levelet kap Trencsényből, melyben az ottani magyarok tudaták, hogy a vár az élelemhiány miatt már végsőre juta; s hogy Viard parancsot kapott megsegítésére. De ha ez utóbbi nehány napig nem férhet az erősséghez: a parancsnok kénytelen lesz megadni magát. E hírre a trencsénymegyebeli tisztek már benn képzelve magokat a várban, igen kérék a fejedelmet, s Bercsényi is a Trencsény alá szállást, s Viard feltartóztatását javallá; ezt javallák Vay Adám kivételével mind a többi jelenvoltak; s a fejedelem, hogy a hadnak kedvét el ne vegye, kénytelen-kelletlen beleegyezett a különben is sok alapos ok által támogatott tervbe1).

De Bottyán tervét mégsem akarván egészen mellőzni: e hű tábornokát 4000 emberrel — a Balogh-brigádával

— a Vág-Duna mellett hagyta: azon utasítással, hogy keljen át terve szerént a Csallóközbe, vegye be a császáriak gutái sánczait, és zárja el Komáromot. A gutái redoutok kiostromlására Újvárból vihet öreg - ágyukat; rövid nap alatt Ocskay ezrede is vissza fog hozzá külb Emlékiratai,