Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

I.

bánni. Egy-két rövid szóval új lelket bírt önteni be- léjök; ha kifáradva csüggeteggé lőnek : ő az öreg generális, ki közöttük a legelső vala, önpéldájával megmutatta, hogy több szenvedést, fáradalmat eltűr, mint a legutolsó közember, s mégis fáradhatatlan, csüggedetlen. Hozzá szokott már ifjúkorától. Oda vegyült közéjök, kikérdezte bajaikat, bíztatta és segítette őket. Hogy hópénzöket, ruházatjokat, élelmöket rendesen kikapják: arról atyai- lag gondoskodók, sőt ha az ország pénztára kiürült: sajátjából fizette hadtestét, mint pl. 1708-ban a trencsényi harcz után. Kedves ezredeit,: a legvitézebbeket, hacsak lehetett, a legjobb hadállomásokra osztatta be, kivált te- letszakára.

Ha az ellenség az országban dúlt avvagy égetett: Bottyán, boszút állandó, rendesen Szlavóniára, Styriára, Ausztriára, avvagy Dunáninnét Morvára vitte seregeit; és ekkor megengedé, hogy vitézei a liarczi fáradalmak némi jutalmáúl zsákmánynyal jól megtöltözze- nek, — ám ide haza a legkisebb fosztogatásért halállal lakolt katonája. A fegyelem a kurucz hadak között az ő parancsnoksága alatt álló seregekben volt a legszigorúbb.

A vitézi s úgy a más renden lévők szeretetének megnyerésére nagyban elősegíté őt vidám modora. Az öreg tábornok tréfálkozó, derült kedélyű volt; még reánk maradt leveleiben is sok helyütt ott mosolyg egy-egy tréfás ötlet, s szikrázik gyakorta erőteljes elméssége, föltetszik humora, mely őt egészen eredeti egyéniséggé teszi, s a mely nyilatkozik — illő alkalmakkor — tetteiben is.

E nyájas modoráért, mely a harczok zordon fiánál épen váratlanul meglepő, tiszttársai igen kedvellették; Károlyi Sándor apjává fogadta, leveleikben „Kedves Apám Uram!“ s „Kedves Fiam Uram!“-nak szólítgatják egymást, s így írják még a levélborítékokra is. A többi