Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XVII.

167

rel vetélkedő mord ember. Pápát s Tatát is fölégette. Pápánál még Pálffy is vele volt — a ki később Ovár ágyúi alá liúzta vala magát — s ha a részrehajló frankfurti „ Theatrum Europaeumnak,“ s a „Névtelen Labancz Napló“-nak hihetünk, ott Bottyán tőle némi csorbát szenvedett. Sajátságos, hogy épen Pápánál, hol a tavaszszal ő véré meg Rabutint. E csatavesztésnek, ha ugyan vesztés volt — mert más kútfők nem említik — augustus 14-ke körül kelle végbe mennie, miután Bottyánt 16-kán már Karakón (Jánosliáza mellett, 20-kán pedig ismét Soprony- megyében a határokon találjuk.

Ugyancsak az ő megszorítása végett Stahremberg Guidó is által jött a Dunán, de czélt nem éidietvén, megint visszamene. Bottyán elég ügyes vala mind a három hires tábornagyot kijátszani.

A levonuló Rabutin után nehány jó lovas csapatot (Szekerest s Somogyit) küldött; ezek háborgatták útjában a tábornagyot, a kinek katonái közül többen szök- dösének a kuruczokhoz, nem lévén kedvök a messzi Erdélybe menni. A kisérő kuruczok pedig Esztergom és Buda között Rabutin táborára csaptak, és a sereg élelmezése végett magával hajtott vágómarhákból nagy számmal elnyerének. A mint zsákmányukat fölfelé hajtanák, a kiütő esztergomi parancsnok aug. 24-kén 65 darabot visszanyere ngyan tőlük'): de a többi falka csakugyan az ő nyereségök maradt.

Rabutin elmenetele után Dunántúl vezényletiek császári részről : Pálffy, Ebergényi, Stahremberg Miksa és Nádasdy Ferencz. Ezeket Bottyán csakhamar Sopronyba és Óvárba szorítá, Pálffy ráczait megveré, s azzal folyvást égette, rablotta Ausztriát, Styriát, mindegyre becsap') Kolinovics. lat föl. 391.