Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XV.

150

Írja. Kolinovics így fejezi be a jelen történetről irt sorait : „ Ekkép Rabutin nagy veszteséget szenvedvén, szégyennel és gyalázattal terhelve czafolt el Csobáncz alól, a remélt kincsek helyett, a melyeket a kuruczok oda betakarítanak, s a melyeknek szomjáért ők leginkább neki mentek az ostromnak. E szégyent még növelé az, hogy inkább nők ereje által veretett vala vissza1).

Rabutin Csobáncztól, — Sümeget csobánczi kudarcza után meg sem mervén próbálni, Pápa felé tartott. Boty- tyán mindenütt nyomában, éjjel-nappal csapdozva, űzve, fárasztva irtóztatóan elnyomorodott hadait, melyek közül kivált a dánok roppant sokat szenvedtenek. Bottyán főtisztjei között a császáriak egyik legserényebb és legvakmerőbb háborgatója a hires vitéz dandárnolc Bezerédy Imre vala. Rabutinnak Csobáncz alól elvonulta után történt, hogy seregéből egy óriás termetű és erejű rácz kapitány annyira felboszonkodék Bezerédyre, miszerént nyilván megesküdött, hogy Bezerédyvel megvív, és őt hacsak szerét teheti, élve elfogja. Mikor azért Sümeg és Pápa közt a két tábor igen közel állana egymáshoz : az óriás rácz előnyargal, és nagy felszóval párviadalra szólítja Bezerédyt, a seregek előtt. A kis termetű, de rendkivül ügyes és rettenthetlen Bezerédy előugrat, s miután pisztolyaikat egymásra eredménytelenül kilőtték volna: karddal vágtak össze. A kis Bezerédy igen ügyesen baloldalára keriile a rácznak, és keményen vitt vele, de az mesterileg felfogá kardja csapásait, sőt egyszer, ollyat sújtott Bezerédy kardjára, hogy ez kettétörött. Az óriás rácz kapitány most balkarjával derékon ragadta a hozzá- képest törpe termeténél fogva is nagy hátrányban lévő s most már fegyvertelen embert, saját lovára emelé, s azzal jobb kezébe kapva a kantárszárt, villámgyorsan *)

*) Nemz. múz. kézir. lat. föl. 389.