Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XV.
141 (Károlyi) az erdélyi németet (Rabutin) ne bocsássa által, — megtartjuk ezen darab földet“ ’). Ekkép bocsáta Styriára veszedelmet Bottyán. „Vicem pro vice reddidi tibi Vicine!“ XV. Bottyán az egész 1707-ik év folytán Dunántúl vezényleti, mint főparancsnok, mégpedig egyedül, más tábornok segítsége nélkül, csak hű brigadérosaival és ezredeseivel2). Es ezen év reá nézve súlyos megpróbáltatások éve vala, de egyszersmind annál dicsteljesebb, mert elvégre is győzelemmel megtartá a gondjaira bízott országrészt ; egy talpalatnyi tért sem engede át belőle, pedig egymaga ellen három hires császári tábornagy: gr. Stahremberg Guido, gr. Rabutin du Bussy, és gr. Pálífy János — mindhárom korának kitűnő hadvezére, — továbbá nyolcz tábornok: gr. Stahremberg Miksa, Kreuz, Nádasdy Ferencz, Virmond, Draskovics, Prayner, Czigínyi és Ebergényi működött. A császáriak ugyanis látván, hogy hadtesteikkel egyenként nem vívhatnak ki jelentősebb, állandó eredményt: elhatározták, hogy Stahremberg Guido, Rabutin, és Pálffy hadtesteik vállvetve próbáljanak, s először is' túl a Dunát foglalják el, egyesült erővel. E végből a Deb- reczenben telelő Rabutin január közepe előtt elindula Pest felé. És Dunántúlt ekkép háromfelől fenyegette a veszély: Stahremberg Guido öcscsével Miksával, Nádasdyval, Czi- gínyivel és Ebergényivel Bécs felől, Rabutin, vele Vir’) Gr. Károlyi-levéltár. 2) Hogy Eszterházy Antal is oda át lett volna vele: tévedés; mint a Dapról napra vezetett tábori könyv dátumaiból világos: Eszterházy folyvást a Vág és Nyitra vidékén vala, s csak deczember közepén (1707.) ment át Dunántúlra.
