Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XII.

115

nek véljük megjegyezni, hogy Bottyán egész hadi pályáján egyetlenegy eset sem fordul elő, hogy váratlanúl meg bírták volna lepni. 0 mint Rákóczi irja, éber figyelmű és józan, s mint Wagner említi, tapasztalt hadvezér vala.

Herberstein és Nehm átlátták, hogy Bottyán kitűnő posítiójával szemben, hátrányban vannak; derék harczot tehát nem mervén állani, felhagytak tervükkel, s visszavonultak Szlavóniába1).

Az alvidéki császári hadak és a budaiak egyesülése, Fejérvár fölmentése ekként meg Ion akadályozva, Földvár s a híd megmentve, Herberstein, Nehm kijátszva: egy ügyes tábornoki fogás, egy előgondoskodással biztosított hadállás által.

Az öreg kurucz generális nehány könnyű lovas ezredet indított a visszavonulók háborgatására, a melyek aztán Péter vár ad jáig, Eszékig kapdosának ez utóbbiakban.

Herberstein és Nehm, úgy látszik, eredménytelen hadjáratuk egyetlen vívmányát: Bottyán-várát is üresen hagyták, mert a történelemben többé semmi nyoma, hogy ezen erődben ettől fogva valaha őrség létezett volna. Lehet, hogy sánczait levonatták, s többé soha meg nem építette senki.

XIII.

Míg Bottyán a földvári liajóhidat elkészíttette s a túlsó félre is hidfő-sánczot emeltetett: a hadakozó felek között fegyvernyugvás jőve létre, mely april 15-kén kezdődött és július 20-káig tart vala. Ennek pontjai szerént Dunántúl a császáriaknak csak Sopronyig és innét a Fertő jobbpartján Rüsztig, Nezsiderig, Nezsidertől a Nyúláson át, Gátáig, Gátától a Lajta mentén az Ebeczky kuru') Bottyán levele Kecskemét városához Földvárról febr. 19-kéről.

8*