Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

I.

4

italnak, dorbélozásnak ; azonfelül önfejű, makacs, és különben is csodálatos különczségekkel biró ember, — meglehetős adag büszkeséggel.

Észt er ház y Antal: maga a megtestesült jó akarat; derék, áldozatkész hazafi; a felkarolt ügy mellett híven, bár nem egyszer ügyetlenül bnzgólkodó; személyére elég vitéz: de mint hadvezér gyakran túl-óvatos; a nép zsarolását nem engedte, ellenben gazdag uradalmaiban főtisztjeit folyton vendégeié; valódi nagy úr, katonái iránt bőkezű — de volt is miből; a lakmározást, tánczot, di- nom-dánomot Forgácsként ő is szerette. — Hadi tanácsot tartván: rendesen annak adott igazat, a ki utoljára szólott1). Tábornokul: sok jó igyekezet — kevés tehetség. Szerencséje, hogy vagy Kbeczky és Ocskay, vagy Bezerédy és Balogh Adám majd mindig oldalánál voltak, és igy ha némi sikert vívott ki: e kitűnő dandárnokoknak tulajdonítható. Rákóczi ezt Írja róla: „Eszterházy Antalt a családért a melyből való volt, tábornokká nevezőm“2).

Károlyi Sándor a knruczvilág előtt harczokban soha nem forogván, a hadviselésben teljesen járatlan vala. Ezért eleintén gyakran megverték, kivált Túl a Dunán. De a háború folyamában csakhamar belé okúit, úgy hogy végül jeles tábornokká nőtte ki magát; mert ő mindenre fogékony, tanulékony fő volt; a hadvezéri tulajdonságok meg valának benne, csak ki kelle fejteni; gyors felfogással, a helyzetet hamar átlátó éles észszel bira. Továbbá ritka eszélyes, megfontoló, józan itéletü, és vidám kedélyű. Azonban két nagy hibája volt: először felettébb ambitiosus, és e miatt magát mindgyárt sértve érző; másodszor, hogy hadseregét nem tudta *)

*) Rákóczi emlékiratai. 2) Ugyanott.