Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XII.
102 Ezzel kívánom, ezen levelem találja jó egészségben Nagyságodat; maradván Datum Harka, die 27. X-bris. Anno 1705. N agy ságo dnak igaz jóakarója s apja Bottyán János m. k.“ „P. S. En Pápán, bezzeg édes Fiam, csak alighogy el nem rúgtam az patkót, mivel az vállamat, fejemet és orczámot csak alighogy el nem vitte az kartács. Az testa- mentom-tételen sem lehetett volna Nagyságod jelen.“ Iliié, így kedélyeskedett az öreg hadvezér leveleiben, s íízött tréfát magából a halálból is. Jellemző', hogy pápai veszélyes esetét csak mint afféle kicsinységet, az utóiratban veti oda. A levél külezíme ez: „Méltóságos Generális Károlyi Sándor kedves Fiam-Uramnak 6' Nagyságának. Tiszántúl, ibi ubi. “ Másik oldalon, késó'bbi írás: „N. b. Ez volt az a híres Vak-Bottyán“1). Térjünk át történetünk folyamára. Bottyán deczember öl-kén ismét Soprony alá szállá; a Lénártliegyen ágyutelepeit, mitsem töró'dve a várbeliek folytonos eró's ágyúzásával, golyózápor között felállította, s az ostromnak — mint irá — „rövidnap meg más módját kérésé fel.“ A bombáztatást a Ritter-krénika szerént 1706. január 2-kán, a frankfurti „Theatrum Europaeum“ szerént 3-kán hajnalban megint új eró'vel, még nagyobb mértékben el- kezdé, mindennap reggeli 4—5 órától fogva esti 9—10 óráig szakadatlanúl lövetvén. A sok behullott bomba rémító'en összetöré a házakat. Az utczák füstölgő' romok) Gr. Károlyi-levéltár.
