Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XII.

101

Pálffynak nem volt többé kedve Bruckból kijőni e kudarcz után, Bottyán pedig nyugodtan folytathatta So- prony ostromát, ez új diadal és nyereség által még jobban neki lelkesedett hadaival.

Ezen brucki csatájáig menetelekor, b. Károlyi Sándornak irt levelét íme itt közöljük :

„Mint kedves Fiam-Uramnak

ajánlom kész szolgálatomat Nagyságodnak.

Jóllehet már ennekelőtte is megírtam vala Nagyságodnak, hogy Isten 0 szent Felsége általhozván szeren- cséssen az Dunán: Földvárát jó passusnak kedvéért megépíttettem, Simontornyát, Pápát, Kapuvárt, Kőszögöt etc. kikben német praesidium volt, úgy szintén Borostyán várát is szerencséssen megvettem. Pálfi penig Prukkban lévén, künnlévő horvátjait Balogh Adám, és Szekeres Kapitány Uraimék alkalmasint (értsd : alkalmasan, tetemesen) lecsapdosták, magát penig bennszorították, — kinn is actu lovassággal és hajdúsággal megyek.

Sopron felől azt írhatom, hogy magát meg nem akarván adni, mind külső s belső városának nagyobb részit bombák által megégettem. Mostan penig ezzel a kárral még egy kis ideig gondolkodásra való üdőt adtam nékik; — rövidnap meg más módját keresem fel.

Itten, — hálá Istennek, szép csendességben vagyon ez az darab föld (túl a Duna), és mind Kegyelmes Urunk hűségére hajlott. A katonaság is jó disciplinában tartatik, semmi húzást s vonyást nem követ el, az mint is engemet nem kártévő hanem jótévő Jánosnak hínak.

Tovább, kérem Nagyságodat, hogy az oda való (erdélyi) német armáda felől engemet is tudósítson Nagyságod, mert ha nem tudósít: magam is Nagyságodéul elfelejtkezem.