Kókay Krisztina (Esztergom, 1997)
A természetesség, az ép, harmonikus nyugalom. a csendesség - a szabadság és a fegyelem a művész kisérő tulajdonságai. „Vannak szuverén emberek, akiknek nem lehet adni semmit, de akik belülről sértetlenül, teljes kötetlenségben tudnak mindent elfogadni, természetes mozdulattal, mint királyok az adót1' „...tud valamit, ami csaknem ismeretlen írói képesség ma: tud csendesen írni. Mintha egy szobában, kettesben, bizalmasan beszélgetnél valakivel....Hermann Hesse tudta ezt, rögtön a lényegesről beszélni, de hazugság nélkül." Márai Sándor Írja ezeket a sorokat naplójegyzeteiben - s egy' harmadik idézet ismét az Írótól, amely Kókay fegyelmezettségéhez. anyagokba, papírokba burkolt szabadságához i I leszthelő. „Kant nem hisz a dresszúrában (to dress - annyi, mint öltözködni, nem pedig idomítani!) - de hisz a nyilvános nevelésben, amely megőrzi az akarat szabadságát, s önkéntes fegy elemre szoktatja az akaratot.“ Ez az a tulajdonság, amelyet helytelenül önfegyelemnek neveznek. A kínlódással, állandó ismétléssel és gyakorlással eléri fegyelem szabadon alkalmazható. Tl'IAIDONSÁGRAJZOK Drawings of characteristics That state of being natural, intact and harmonic placidity, quietness, freedom and discipline are all characteristics of an artist. "There exist certain sovereign individuals to whom one cannot give anything. Still they are ready to accept everything without any consequences or without being emotionally affected, just like kings naturally accepting taxes". "...he knows how to do something that is almost an unknown quality in a writer today: He is able to write quietly - as if you were having a confidential conversation with someone, only the two of you in the room...Herman Hesse could also write like this, getting immediately to the point, but without lying". Kókay Krisztina önkéntes fegyelemmel és akarással rajzol. Nagyméretű fehér rajzlapokat ró tele apró gesztusokkal, ismétlődő érintésekkel. Ezek a grafit- és lus- vonalak, metikulózus mozdulatok több- ezernyi jelből szervülnek. A művész műterme, alkotóműhelye, azilinnia, tuszkulánuma - a lakószoba sarkának egy négyzetmétere, valamint széke és rajztáblája. A rajzoló ülve, kuporogva, szinte embrionális pózban, ölébe szorított rajzlappal végzi mindennapi meditációit. FEGYELEM ÉS A RA1Z The third quotation, taken from Sándor Márai’s diary, again refers to Kókay's discipline and her freedom hidden on her tapestries and paper. "Kant does not believe in forcing things; he does believe, however, in the public education of society where freedom of will is retained, and where people become accustomed to exercising voluntary discipline". This characteristic is improperly referred to as self-discipline or self-control. Discipline achieved by torment, endless repetition and practice can be applied freely. Discipline and drawing Krisztina Kókay draws with uncompelled discipline, of her own free will. She fills large-sized white pages of drawing paper with liny gestures and repeated touches. These graphite and Indian ink lines come to existence from thousands of marks as a result of meticulous movements. The corner of the artist's living room - which is one meter square and contains her chair and her sketching-board - is her atelier, her studio of creativity, her asylum and her Tusculan place of rest. The artist performs her daily meditations sitting, squatting and clutching the paper in her lap, almost in an embryonic position. "As a helpless captive of her own arbitrarily chosen, closed prison she seeks relief and refuge" (Jóry).
