Kókay Krisztina (Esztergom, 2005)

A kiállítás másik főműve, a Palást. A 210x460 cm nagyságú, lenvászonra kézzel festett két iker-alkotásról van szó: szövött kárpitok tervei ezek, amelyeknek kompozícióját az 1031-ben, hazánkban készült világhírű Koronázási Palást ihlette. Ezt a nemzeti ereklyénket finom selyemszövetre aranyszállal hímzett, nagyszabású teológiai programot tartalmazó figurális ábrázolások borítják. Valószínű, hogy a Te Deum, az egyház hálaénekének gondolatsora elevenedik meg rajta.

Kókay Krisztina a tavalyi millenniumi esztendőre ezt az ereklyét újította meg. A Palást formáját megőrizve, ennek függőleges tengelyében sejtelmes figurális kompozíciókkal az elmúlt ezer évet idézi fel; kétoldalt, a textilszövés vetőszálainak vízszintesei mentén pedig a magyar költészet remekműveiből választott üzenetek betűsoraival fordul e 21. század magyarsága felé. Az egyik Paláston bal oldalt az Ómagyar Mária siralom olvasható, továbbá néhány az Erdélyi Zsuzsanna által összegyűjtött archaikus népi imádságokból. Jobb oldalt Balassa Bálint: a Végek dicséretére című remekműve, majd Márai Sándor két verse: a Köszöntő és a Mennyből az angyal, amely az 1956-os magyar szabadságharc apoteozisaként New York-ban tört fel 20. századi irodalmunk legnagyobb emigránsának szívéből, akinek Kókay Krisztina kivéltképp tisztelője. (...) Meghasadt az égbolt, /mert egy nép azt mondta: „Elég volt!"/Angyal, vidd meg a hírt az égből: /Mindig új élet lesz a vérből.

A másik Paláston Szent István intelmeinek szövege olvasható, amely ezer esztendőn át alapja volt hazánk törvényhozásának. Valóban mintegy védőpalásként szolgálták nemzetünk megmaradását. Kókay Krisztinával együtt szeretnénk remélni, hogy az új évezredben is „beleszövődnek" életünkbe államalapító szent királyunk elvei.

A kiállításon a már említett Ünnepen kívül még egy kárpit látható: a Várhegy, amely egy régebbi mű. A Várhegy szent hely! Nagy titkok őrzője. És felfelé tör, az egyre világosabb, fénylőbb égszín-kék felé. A kárpiton itt hirtelen megszakadnak a vonalak, a sorok, homorú, negatív formát ölelve át. Tiszta fehér felületet: a kimondhatatlant, a legszentebbet! Mózes a Hegy tetején találkozott Istennel!

A nagy többségükben non-figuratív grafikák - kárpittervek - sorában egy „valódi" portré: Balassa Bálinté. Milyen új, mennyire emberközeli Kókay képén ez az arc: az életet dicsőítő művész, a nagy hazafi, aki több mint négyszáz éve itt, a Vár alatt áldozta életét a magyarságért. Bárcsak minden esztergominak a szívében lenne ilyen képmás Róla: „emberségről példát, vitézségről formát" örökre megelevenítő. Kókay Krisztina művészetének ars poeticája is olvasható a meghívón: „Vonalaim szavak, mondatok, érzelmek halmaza, messziről jövő üzenetek, jelen és régmúlt élményei, befeléfigyelés: belső hangra, belső lüktetésre, a megfejtendő titokra - a Teremtés titkára. Hol bújik meg a Szeretet." Minden műve erről beszél.

KIALL1TASMEGNYITO, BALASSA MUZEUM, ESZTERGOM, 2001. JUNIUS 8.