Kókay Krisztina (Esztergom, 2005)
KO PAL Kókay Krisztina legombolyított Ariadné fonala mentén Kókay Krisztina kiállítása számomra reveláció. A legendás III. B. osztályban kezdtük a pályafutásunkat mindketten, s szinte kimondani is gyönyörűség... az osztály 80 % -a ma is a pályán van. Ízelítőül hagy mondjak néhány nevet: Bikácsi Daniela festő, Kecskés Ágnes textiles, Korényi Dalma, Lisztes István, Rátonyi József, Gyurcsek Ferenc, Maczky Lajos (Kő Pál) szobrászok, Gimes Zsuzsa ikonfestő, Bencsik Katalin festő, Buchmüller Éva a legendás new york-i magyar színház „mindenese", aki egyszemélyben színész, dramaturg, fordító, szakácsnő és menedzser. Oláh János költő, a Magyar Napló főszerkesztője. Borgulya Margit a Magyar Nemzeti Galéria vezető festőrestaurátora. Molnár Péter grafikus és rajzfilmes, Hondromatidisz Rigasz görög-magyar szobrász, Oláh Áré Éva Milánóban élő szobrász, Polgár László Manhattan-ben élő magyar szobrász, Petrovics Laci, Kempf Gyuri és a csodálatos, végtelenül szerény Koppány Bandi tanár úr az Iparművészeti Főiskolán végeztek és tanítanak. És hát Kókay Krisztina festő, grafikus, gobelines. Szomorúan kell megjegyeznem, hogy Kempf Gyuri és Hondromatidisz Rigasz már itt hagyták ezt az árnyékvilágot, és azóta az Elíziumi mezőkön dolgozgatnak. Ezt a névsorolvasást most abbahagyom, mert úgy illendő, hogy Kókay Krisztiről beszéljek, őt méltassam. Az ihletett állapot a csendet jelenti, a szépség keresését, magát a gyönyörűséges alkotói munkát. Kókay Krisztina barangolásai a hófehér rajzlapon, hasonlatosak az ősi szántó-vető ember munkájához. Kezében ceruza vagy toll, ül egy asztalnál, számára megszűnik a külvilág, apró vonalakat ró a papírlapon. S hol így, hol úgy tartja az eszközt, s az eredmény Sosemvolt Birodalom térképe... Itt fák, erdők, sziklák és tornyok születnek. Labirintusokon, lépcsőkön, kapukon át - gombolyodik a fonal - jutunk ki a tisztásra, a fennsíkra, a napfényre. Állunk egy tengerszem partján, fölénk borul a végtelen kék ég boltozatja. Az én megközelítésemben ez a munkálkodás édestestvére egy másik munkának, a kőfaragásnak. Ha ugyanis spiccvésővel faragok egy követ, láthatóan apró, rövid vonalak kerülnek a kőtömbre. Megszámlálhatatlan apró vonal követi egymást és itt tetten érhető a rajz logikája. Vésővel rajzolom a követ, heteken, hónapokon át. Formát hozok létre a térben. Ugyanez mondható el Kókay grafikáiról, csak ő ceruzát és tollat billegtet a fehér lap síkján. Itt is tér képződik, de síkon. A teremtés illúziója valósággá nemesedik grafikáin, gobelinjein. Megszületik a rend az idő függvényében, és a művelet végén felmutatja a művet. Kész a rajz. Kókay ugyanolyan magas szinten műveli a grafikát, mint a szövést, vagy a gobelint. Ugyanúgy fog szobrot faragni, ha egyszer eszébe jut, mert a rajzi beszéde őt erre predesztinálja. Végezetül azon okoskodnék némi leleménnyel, hogy kiket tartok kortársaink közül szellemi rokonainak. Ha a vonalakra gondolok, úgy vélem számtalan vonalféle létezik. Van, ami kócos, szálkás, vonagló, kacskaringó vagy éppen szeszélyes. Van persze egzakt vonal, rövid és hosszú, határozott és tétova. Samu Géza, Bukta Imre és Farkas Ádám grafikai lapjain jelenik meg ugyanez az őszi esőszerű vonalszövet uralkodó módon. Deim Pál átlós raszterei és a fiatal Lajtay Szabolcs szobrászmester hurkapálcikákból épített meditációs színes szobortornyai, egyenes ágú leszármazottja a Kókay-grafikáknak. Megemlítem még Banga mester szőrös, szálkás és szakállas ácsingózó és felhőkön lépkedő hőseit egyre távolodván a rövid, katonás rendben menetelő raszter záporától. És itt van még a Kovács Péter fájdalmasan vonagló, szenvedő, öntörvényű vonalbirodalma. Tóth Menyhért nemzetközi nagymester zárja a sort a maga összetéveszthetetlen vonalvezetésével. Ember és állat ábrázolásával, tájaival. Kókay mester ide ízesül szervesen és bizony törvényszerűen. Lehet, hogy Önök önkényesnek vélik eszmefuttatásomat, de végül is ezeket én gondoltam végig és minden kockázat nélkül állíthatom, hogy Kókay Krisztina a gobelin mestere és művészetében, mint grafikus is megszállott. Isten áldása legyen ezen a munkálkodáson. KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ, FÉSZEK GALÉRIA, BUDAPEST, 1999. NOVEMBER 9.
