Magyar György: A százhúsz éves esztergomi sportlövészet története 1865-1985 (Esztergom, 1986)
Előszó
5 Az esztergomi lövészélet kibontakozása és fejlődése az I. világháborúig Az esztergomi lövészet kialakulását elősegítő vadászat nyomai visszavezetnek bennünket egészen III. Béla idejéig. Ismeretes, hogy az államalapítás után Esztergom szerepe megnövekedett, királyi székhely és érseki hely lévén a város területén összpontosultak az állami és egyházi intézmények. A királyi székhely sokrétű népesség foglalkoztatását igényelte (lovászok, hírnökök , udvarnokok , őrség stb.), amelyek népes csoportokat képviseltek. A királyi udvar mozgalmas élete arra enged következtetni, hogy ismerték és rendszeresen alkalmazták a lovagi nevelést. A legrégebbi idevonatkozó dokumentum arra utal, hogy III. Béla király 1189-ben Esztergomban lovagi tornát rendezett Barbarossa Frigyes tiszteletére.^^ A lovagi nevelés alapkövetelményeinek mint a lovaglás, az úszás, a nyilazás, a vívás és a vadászat művelésére a királyi udvar és környéke, valamint birtokai nagyszerű lehetőségeket kínáltak. A tornák mellett kedvelt szórakozás volt a vadászat.Erről tanúskodik a III. Béla által veretett dénár is, melynek hátlapján egy solymász alakja látható. A vadászat III. Béla király uralkodása után igen elterjedt, és hosszú évszázadokon keresztül hódoltak e nemes szenvedélynek. Habsburg Ferdinánd országos ügyei mellett is gyakran megfordult az Esztergomot környező hegyekben és sűrűn látogatta Várdai Pál érsek vadaskertjét is. A Maróti-gerinc alatti Ákospalota falu szélén a Bakőcz Tamás érsek által épített vadászkastély melletti vadaskertben még bölényekre is lehetett vadászni. Az Árpádházi királyok idejétől kedvelt vadászat mellett 1839-től a polgárőrség, majd 1848-ban a nemzetőrség szervezetén belül is lehetőség nyílott a fegyverforgatásra és lövészetre. A szabadságharc bukása után a vadászat, a lövészet az esztergomi polgárok számára megszűnt. A lövészet gyakorlására csupán a katonatisztek számára nyílt lehetőség 1853-tól, az Etter Lőrinc II.
