Esztergomi Emlék. A Bazilika és Esztergom egyéb nevezetességeinek leírása (Esztergom, 1900)

4 junknak középpontja a nemzőt nagy története iránti kegyeletes érzületünknek. Ez a város az, melynek moh­lepte várfalai a magyar nemzetet ért összes csapásai­ban részt vett, s ha bár mint ős királyi székváros a királyok székhelyét az idők és változó körülmények folytán elvesztette is, megmaradt a magyar katholikus egyház Sionjának. Bármerre tekints is szét e szent városban, bár­hova tegyed lépteidet, minden egyes helyén, minden egyes rögén a magyar nemzeti dicsőség elévülhetlen nagysága fogad. Minden egyes köve a múlt nagy ese­ményeinek tanúja. És ha elmerengel a városon, mintha valami azt susogná: Hozott Isten! Hozott Isten én édes magyarom, mert hisz a ke­gyelet és a hála a legszebb viszonzás, melylyel nem­csak az eseményeknek, nemcsak önmagunknak és gyer­mekeinknek, nemcsak az eseményekben résztvevő hal­hatatlan nagyjainknak, hanem a jő Isten iránt is tar­tozunk, ki mindig velünk volt s mindig velünk lesz mig magyar él e hazán s mig a magyar el nem pártol a jó Istentől. Hogy a magyar nemzet fennállását biztositó ma­gyar királyság megalapítása és a város nagy múltja iránt lerótt kegyeletednek állandó tanúja legyen, ada­tott ki e füzet, mely megismerteti veled röviden Eszter­gom történetét. Talán egy városa sincs Magyarországnak, mely a természet ajándékaival oly pazarul volna megajándé­kozva mint a fejedelmi Duna folyam jobb partján kies helyen fekvő Esztergom. Délnek, északnak és keletnek erdős hegyek veszik körül, nyugatról pedig dombos vidék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom