Album Strigoniense 1928. januarius 29. (Esztergom, 1928)
VEZÉRÜNKHÖZ U, 'a szól, újra cseng ős Sión harangja; — Alein gyászra, — örömre hív ma búgó hangja Hirdeti városon, falvaknak s át — túlra: Sionnak atyja van, főpapja van újra! Szelíden vonal be, hiszen jó atyánk 0! Hosanna! Áldott, ki az Úr nevében jő! Mint Mózest, az Úr küldötte Öt nekünk, Szegény népének; — kik szolgaságban élünk, — Mely szabadnak termett, de láncokban szenved, Modern fáraóknak rabságában senyved; Hogy hirdesse fennen a szenvedés végét: Isten igazságát, — népének a békét! Fáraókkal vagyunk nu is körülvéve, Kiknek lelke, szíve megfagyott keményre, Akiknek, óh, nem fáj a magyar rabsága; — Örömük: a bús könny szemünket ha vájja, Lelkűnkből ha kivész az ősi magyar hit, S a bűn árja ellep — lidércfény elvakít! Egyek voltunk egykor, megfértünk mind szépen, Istenünk dicsértük más-más ajkkal régen, Jók is voltunk akkor, szerettük is egymást, Imáinkban kértünk mindenkire áldást; — S mióta megfogytunk, mióta szétszedtek, Kitépték belőlünk a testvéri lelket. 5
