Album Strigoniense 1928. januarius 29. (Esztergom, 1928)
a magyar küldöttséghez ért, háromszoros magyar éljen hangzott fel, amikor is a pápa jóságosán odafordulva adta áldásál a díszmagyaros küldöttségre. A terem végén bíborral díszített pápai trónus emelkedett, előtte kétoldalt a kardinálisok és a pápai udvari méltóságok ülőhelyei. Amikor 0 Szentsége trónusára ült, a szent kollégium régi tagjai hódolattal járultak eléje, majd az erre kirendelt bíborosok elindullak, hogy az új tagokat a Szent Atya elé kísérjék. Ezek megérkezve, 0 Szentsége elé járultak, aki feltette fejükre a kardinális kalapot. Ez után az új kardinálisok a régiekhez léptek, hogy átvegyék az osculum charitatist, a szeretet csókját. Ez a jelenet is határtalan lelkesedést váltott ki belőlünk és könnyet csali szemünkbe, mert a bíborosi testület tagjai oly nagy szeretettel, rokonszenvvel és bizalommal vették körül Dr. Serédi Juszlinián új bíborost, amelyet csak rendkívüli férfiú érdemelhet ki s mely érdemben mi magyarok ez ünnepség keretén belül magunkat is osztályosnak éreztük. Az ünnepség után Barcza György vatikáni követ Serédi bíboros hercegprímás tiszteletére dejeunert adott, melyen az Országos Kalh. Szövetség nevében Somssich József gróf volt vatikáni követ üdvözölte Dr. Serédi Jusztiniánt. Ez üdvözletben nyilvánult meg igazán az a mélységes szeretet és tisztelet, mellyel a magyar ember az ország első főpapját veszi körül s amelyet az itteni ünnepségek és a rajtuk szerzett benyomások még csak mélyítettek és erősbítettek. Serédi Juszlinián bíboros hercegprímás meghatottan válaszolt az üdvözlésre s az itt megnyilvánult szereiéiben és ragaszkodásban, mely az egész nemzeté is, zálogát látja a szebb magyar jövőnek. Az egyház és az ország érdekében együtt akarok dolgozni mondotta, katholikus testvéreimmel és minden más vallásé, becsületes magyar honfitársammal, hogy e munkából béke és megértés származzék, melyet a külföld is tudomásul kell, hogy vegyen s melyen keresztül az egész világ tudomásul fogja venni, hogy vagyunk, élünk és élni akarunk. Ezzel az ünnepségek sorozata véget ért s nemcsak a küldöttség lelkében lesz ez a hét felejthetetlen, hanem a magyar nemzet történetében is. A reánk köszöntött karácsonyi ünnep nekünk magyar katolikusoknak meghozta a szeretet várvavárt ajándékát, a kardinálisi méltóságra emelt hercegprímást, aki nemcsak tudását, hitét, nemes lelkét, férfierejét hozza el nekünk, árva magyaroknak, hanem meghozza a római Szentszéknek szerető támogatását is, amely történelmünknek már annyi nehéz idejében volt egyedüli vigasztalónk és biztatónk. DR. ANTÓNY BÉLA
