Album Strigoniense 1928. januarius 29. (Esztergom, 1928)

képző kurzusra mentek, a többiek (Serédin kívül Holler Konrád. Horváth Károly, Orliczky Frigyes -J-, Rozinán Richard, meg a Vili. osztályba lépő Kotzó Fábián és Tóth Aladár) a középiskolai tanulmányokat folytatták Pannonhalmán és Győrött vizsgáztak. Az 1901-es kurzust Rán János, Bozmánszky Gyárfás, Csernák Szaniszló, Dr. Erdélyi László, Dr. Hajdú Tibor. Jándi Bernardin, Malatin Gotthárd, Sörös Pongrác tanították s a jó diákok Győrött kiváló eredménnyel vizsgáztak. A legszebb — mindenből jeles — bizonyítványa azonban ekkor is csak Serédi Jusz- tiniánnak (és Horváth Károlynak) voll. Pedig a rendes tanulmányokon kívül dolgozott a győri önképzőkör pályatételein, többször résztvett a „Zászlónk“ pályázati versenyein és a sokoldalú munkában is mindenütt az elsők között szerepelt vagy egyenesen ő nyerte el a pályadíjat. Legkedvesebb témái mégis a lizika (és a mathematika) problémái voltak: a fizika tanára szeretett volna lenni ő is, mint Marcel bátyja, aki 1902. július 22-én hosszas szenvedés után elhunyt. A jó Isten azonban másképen rendelkezett.

Serédi Jusztinián kurzustársai között a legidősebb volt. Az ilyen sodornak a pannonhalmi kispapoknál olyan duktor-szerepe van: é) üdvözli a tanárokat névnapjuk alkalmával, ő képviseli kérésben, köszönésben s egyéb alkalmakkor az osztályt. Jusztiniánnak nemcsak nagy tehetsége, hanem szerény és mégis határozott fellépése, készséges munkakedve megnyerte elöljáróinak becsülését, derült jókedve, affektálás- és rátartiságmentes modora pedig a növendéktársak közt tette közkedveltté. Fehér Ipoly főapát tehát őt szemelte ki arra, hogy a világ összes bencéseit reprezentáló római San Anselmo kollégiumba küldje theológiai és bölcseleti tanulmányokra. így került Serédi Jusztinián 1903-ban a keresztény világ fővárosába.

NÖVENDÉKPAP RÓMÁBAN

A San Anselmo kolostor napirendje nagy fegyelmezettséget kíván és a magyar növendékpapra a nagy lekötöttségen kívül az egyedülvalóság lerhe is rászakadt. Elődje, Rózsás Elemér, halálos kórsággal tért onnan vissza hazájába ideiglenes és csakhamar örök nyugalomra. Serédi Jusz- tinián azonban nem csüggedt.

Beleilleszkedett a beuronias szokások közé. a túlzásoktól ellenben óvakodott: nem hanyagolta el testi egészségét, bár a munkában fáradhatatlan volt. Amikor rákerült a sor, felszolgált az asztalnál; eljárt a kórusra a hosszú kar-imákra; emellett végezte a theologiai és bölcseleti tanulmányokat. Már itthon, a vakációban szorgalmasan gyakorolta az olasz nyelvet, az angoloktól megtanult angolul, a spanyoloktól spanyolul és mivel a kollégium legtöbb tagja német volt, a németben is tökéletessé lelt. így mindenkivel anyanyelvén érintkezhetett — távol hazájuktól, ahol legkedvesebben hangzik az otthoni szó. Kedvessége, őszinte közvetlensége egyébként is közkedveltséget szerzett számára, — úgyhogy egy-két túlzó kivételével — mindenki szerette is, tisztelte is.

Az előadások latin nyelve neki szinte könnyebbséget jelentett, a gimnáziumi években szerzett tudása is érvényesült. Tanárai hamarosan becsülni

12