Hauer Ferenc: Katona István emlékezete - Külön lenyomat a Jézus-társasági kalocsai érseki kath. főgimnázium 1910-11. értesítőjéből (Kalocsa,1911)

II. Katona István egyetemi tanársága 1765-1784.

14

Katona a szónoklattan tanára.

Ünnepélyes

fogadalma.

embere. Azt, mit előadásaiban növendékeivel közölt, csakhamar a gyakorlatban is gyümölcsöztetni igyekezett. Tanítványaival nemcsak otthon az ünnepélyeken, hanem a vidéken, a nép körében is gyakoroltatta szerzett ismereteiket.

Ily lelkes és lelkesítő mester volt Katona, kinek szeretetteljes eljárása növendékeinek szívét, szeretetét megnyerte és így biztosította az eredményes működés alapföltételét. Nem csoda, hogy még hosszá évek után is visszhangzott füleikben a mester intő, oktató szava.

»Dum mihi rhetoricas dederas praecepta magister.«

»Fluxerat eloquio mellea suada tuo.«

S míg egyrészt emlékezteti ifjúkori fáradozásaira, kegye- letes szeretettel magas állásában is mesterének tekinti az egyszerű öreg kanonokot: — »meque tuum reputa nunc quoque discipulum.« >

Büszkék voltak rá, hogy Katonát mesterüknek mondhatták.

»Felix — inquit — quod tanti formatus voce magistri.

E libris valeam doctior esse tuis,«

Katona azonban gyors léptekkel haladt pályáján ama mü- ködéstér felé; melynek művelésére az isteni Gondviselés nagy tehetségét fordítani határozta. A 1767 — 8-ban már az egyetem szónoklattani székét nyerte el s mint ilyennek, az akadémiai szónok megtisztelő feladata is vállaira nehezedett. Mindkét megbízatás hivatalos elismerése volt elülj árói részéről Katona kiváló szónoki képességének és eddigi eredményes működésének.

Ezen év azonban még egy nagy és Katona szívének kétségkívül még becsesebb kitüntetést rejtegetett magában. A Társaság legfelsőbb elülj árója —- generálisa — a törvényes idő leteltével fölszólította a jeles rendtagot, hogy tegye le az ünnepélyes, négyes fogadalmat. Ez a professió ugyanis míg egyrészt a legszorosabban csatolta Katonát nevelő édes anyjához, másrészt a legnagyobb jogok gyakorlásának csiráját rejté magában a rend kormányzásában és szellemének hü megőrzésében.

Nem sokáig örvendhetett azonban Katona a belső és szent egyesülésnek. Alig öt év múlva az édes anya erőszakos halála szétszaggatta ama szent kötelékeket, melyeket buzgó szíve ragaszkodásával és önfeláldozásával halála pillanatáig megkötni szándékozott.1) *)

*) A mondottak után talán fölösleges is még külön rámutatni ama állítás hamisságára, melyet Kölesy és Melczer szerkesztésében megjelent „Nemzeti Plutarkus“ ide vonatkozó része, III. köt. 290—297.1. tartalmaz. „1761-ben — úgymond - pappá szentel