Hauer Ferenc: Katona István emlékezete - Külön lenyomat a Jézus-társasági kalocsai érseki kath. főgimnázium 1910-11. értesítőjéből (Kalocsa,1911)
III. Katona István történetírói működése és a "Hist. crit. Regn. Hungariae"
47 minus, quam antea, potuerim . . .« > Plurimum tamen hic loci sum adiutus locupletissima tam archiepiscopali, quam capitulari bibliotheca, cuius postremae curam in annum primum et vicesimum gero.«1) Katona élete végső szakában tehát ismét ugyanazon munkakörben fejtette ki buzgalmát, melyben pályáját 30 év előtt Nagyszombatban megkezdette. Egyedüli szenvedélyének tárgya, a nagy könyvtár közelében a fiatal leviták előkészítésében szent hivatásuk egyik legszebb s legfontosabb föladatára, az Isten igéjének hirdetésére áldozta föl életének utolsó 20 évét. Katona nagylelkű pártfogója azonban nemcsak munkakörről gondoskodott, melyben a nagy lelket foglalkoztató, hanem az első kedvező alkalmat megragadta, hogy a magyar nemzet fáradhatatlan munkását a rég megérdemelt jutalomban is részesítse. 1794-ben a kalocsai káptalan egyik megüresedett stallumába emelte. így nemcsak megmentette az anyagi gondoktól, hanem a nagy nyomdai kiadások fedezésére eszközt is biztosított. 1799 ben újabb kitüntetés érte Katonát, mely életének utolsó éveit beragyogta és némi elégtételt nyújtott az eltűrt méltánytalanságokért. O Felsége, I. Ferenc a kalocsai érsek előterjesztésére Katonának érdemei jutalmául a szent Péterről nevezett bodrogh-monostori c. apátságot adományozta. Katona tehát élete 62., illetőleg 67. évében nyerte el azt a kitüntetést, mit sokan nem ritkán már 40 éves korukban Katonáéval össze sem hasonlítható érdemek jutalmául kapnak.2) *) *) Hist. crit. Reg. Hung. Tom. XLII. Praef. 2) Igaz ugyan, hogy nem is vágyódott utána. Följegyzésre méltó önzetlen tudósunk jellemzésére ama néhány sor, mit egy a jászói könyvtárban őrzött levele foglal magában. Mallyó József, a premontrei kanonokrend magyarországi történetének legszorgalmasabb kutatója — született 1744. aug. 10-én, meghalt 1818. okt. 17-én — bizalmas viszonyban volt Katona Istvánnal, kitől nem kis indítást kapott nagy munkájára, rendje történetének megírására. így pl. Katona 1 790. febr. 23-án kelt levelében is dicséri Mallyó József szándékát, hogy rendje történetét akarja megírni; Ígéri, hogy, ha talál valamelyes hasznavehető adatot, szívesen közli vele. Midőn Mallyó barátjától, Tiszta Ferenctől azt hallotta, hogy Katona kanonok lett, siet őt üdvözölni. Katona bőven felel: „Ego nec titulo, nec vitulo canonicali gaudeo, neutrumque desidero.“ Ha kívánta volna, régen elnyerhette volna. Midőn ugyanis 25 évi tanítás után e tisztétől fölmentették, a császár, „ki talán, mikor ezeket Írom, már nem él,“ — II. József csakugyan e napokban, 1790. febr. 20-án halt meg, — a legközelebb megüresedő esztergomi kanonoki stallumot ajánlotta föl neki. Katona azonban maga járt a kancelláriában, midőn Bécsben Szent István napján szónoklatot tartott, hogy e tervet ejtsék el „cum ego mea sorte contentus sim, plusque pro publico labore privatus, quam eiusmodi dignitate non tam ornatus quam oneratus, possim.“ Elég neki az ő 500 forint nyugdija. L. Tóth Szabó Pál, Ord. Praem. „Mallyó József“ cikkét a „Századok“ 1901. évf. 240. 1. és a „Magyar Állam“ 1901. évf. húsvéti mellékletében. Mallyó értesülése téves volt, mert Katona nem 1790-ben, hanem 1794-ben lett kanonok Kalocsán, hova épen 1790. év október 7-én kelt levelével készül. L. Függelék ; „ Declaratio D. Stephani Katona.“ Nyilvánvaló újság-kacsa volt az a hír is, melyet a „Magyar Hírmondó“ 1782. évf. 85. Katona a kalocsai káptalan tagja 1794. Bodrogh monostoriapát 1799.
