Zolnay László: Vízművek a magyar középkorban - Kűlönlenyomat az MTA Műszaki Tudományok Osztályának közleményei XXII. kötet 1-3. számából (Budapest, 1958)
VÍZMÜVEK A MAGYAR KÖZÉPKORBAN 11 magasra történő vízzel teli vödörsor mozgatása, ha tudjuk, hogy például Buda újkori vízemelőit mindössze kétlovas taposómalom hajtotta. Szivattyúkat mozgattak ezek a XV. századi régi vízemelőgépek, s így megbecsülésünk e régi liidrotechnikusok iránt csak fokozódhatik. A szivattyú feltalálását, úgy tudjuk Vitruvius , a görög KTESiBiosnak {i. e. 150 körül) tulajdonítja. Ám ez az antik hagyaték — s itt adataink a szak- irodalom eddigi ismereteivel szemben újdonsággal szolgálnak — nem váratott újjászületésére, a XVII. századig. így tehát nem a XVII. századi francia Ser- viÉREnek érdeme a szivattyú európai hasznosítása ; a szivattyú elvét ismerték és gyakorlatát megvalósították a XV. század magyar vízművesei is. De nemcsak a XV. századi vízemelő-szivattyúk jelentenek haladást az ókori vízvezetéstechnikához mérten ; — a gravitációs vezetékek is. A budai és esztergomi gravitációs vezetékek nem egyvonalú, egyenletes lejtéssel vezetik a magasabban fekvő forrás vizét az alacsonyabban fekvő csörgőkhöz. Budán a Sváb-hegyi — mint régebben nevezték : Háromforrás-hegyi — vezetékek mintegy 350 m magasságból indulnak, leszállnak egészen a Vérmező szintjéig, majd onnan emelkednek fel a Várhegy átlagos 170 m magasságára ; rendszerük lényegében tehát már nem is a gravitáció, hanem a közlekedőedények törvé- • nyén alapul. Ilyen tört pályájú, a közlekedőedények törvényén alapidó gravitációs vezetékeket csak Hellas és Róma népeinek otthoni földjén ismert az ókor : az antik provinciákban, Pannóniában is, ilyen rendszerű vezetékek nyomát a régészet sehol nem mutatta ki. így tehát nemcsak a szivattyús, hanem a XV. században már kimutatható hazai gravitációs vízvezetés is jelentős technika- történeti eredmény. IRODALOM 1. Heckenast Gusztáv : A besztercebányai bányászfelkelés. Századok, 1952. évf. 367. lap. 2. Bártfai Szabó László szíves tájékoztatása nyomán : Regesta imperii, XI. kötet, 1967. sz. 3. Divald Kornél : Néprajzi jegyzetek Zólyom vármegyéből. Múzeumi és könyvtári értesítő, 1910. 1. füzet, 13. lap. 4. Esztergomban például 1952-ben úttörő-gyerekek bontották fel a Szentjános-kúttól a vár felé vezető vízvezeték cserépesöveinek jelentős szakaszát. Pajtás c. lap. 1952. évf. 5. Archeológiái értesítő, 1897. évf. 381. lap, 370, 371, 382. ábra. — 1898. évfolyam, 78. lap. — Foerk Ernő még 1920-ban is ókorinak tartja az óbudai Viktoria-téglagyár (Fehér- egyháza) területén talált középkori vezetéket. Budapest régiségei, X. kötet, 50. lap. 6. Az 1702. és 1828. évi adatok néhai Garády Sándor jegyzeteiből. Budapesti Történeti Múzeum (Vármúzeum). 7. Feldhaus : Die Technik der Vorzeit. Leipzig, 1914. 834, 1294. lap és Feldhaus : Die Technik der Antike und des Mittelalters, Potsdam, 1931. 48, 66, 96, 103, 390, 392. lap. 8. Jakab Árpád : A vízellátás története. Budapest, 1952. (A Mérnöki Továbbképző Intézet előadássorozatából, Ep. 46. jelzet). 9. Művészettörténeti Értesítő, 1952. évf. 15—28. lap. — 1953. évf. 204—209. lap. 10. Horusitzky Henrik : Budapest dunajobbparti részének hidrogeológiája, 93. és 94. lap. 11. Esztergom, Prímási levéltár, Ladula : L., fasc. : 1., nr. 3. 12. Kemény Lajos : Zsigmond király budai építkezéseihez. Történelmi tár, 1895. évf. 205. lap. 13. Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönye, 34. évfolyam (1904) 41. — Horváth Henrik: Zsigmond király és kora, Budapest, 1937. 123. lap. 14. Rapaich Rajmund : Magyar kertek, 30. lap.
