Pifkó Péter: 1838-as árvíz története és összeírása - Kézirat (Esztergom, 1988)

tötte el a víz. A lakóházakban és a középületekben kelet­kezett összes kár értékét 1 641 271 forintra becsülték. A károkról készült jelentést felterjesztették a kirá­lyi kamarához, ahol elrendelték az országos gyűjtést a ká­rosultak részére. A középületek és magánházak helyreállí­tására kölcsön felvételét engedélyezték. A kamara felhívására az ország minden részéből folya­matosan érkeztek a pénzbeli segélyek. Segélyeket küldtek a szűcs, szabó, lakatos, posztónyíró, varga, pék, tímár, pin­tér, bognár, kovács céheknek. A vármegyék a szabad királyi és mezővárosok, valamint egyházi személyek és testületek is adakoztak. A helybeliek közül Majer István káplán, ké­sőbb püspök 25, Besze János ügyvéd 62 forintot adott a ká­rosultaknak. Az adományok elszámolását Helischer József ta­nácsos végezte. Árvízi tudósításából tudjuk, hogy a küldött segélyek végösszege 141 784 forint 38 krajcár volt. A ta­nács a bécsi banktól a kamara és az uralkodó együttes jó­váhagyása mellett 100 ezer forint kedvezményes kamatú köl­csönt is kapott. Ezt 331 magánház és a középületek rendbe­hozatalára fordították. 304 család - akik nem rendelkeztek megfelelő fedezettel - nem kaphatott a kölcsönből. Ök az összegyűlt segélyből részesültek. Hasonlóan Helischer tudósításából tudjuk, hogy a segély teljes összegét kiosztották, 4 "rendbe" sorolva a lakoso­kat. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom