Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933)
4 élt, valami csodálatos pontossággal egyezik a mai nehéz időkkel. A nagy Duna medencéje és a Tisza közének magyar népe akkor is, akár csak most is, tele volt keserűséggel, bánattal és nyomorúsággal. Hazánk ekkor is erősen meg volt csonkítva és köröskörül ellenségtől volt körülvéve, akárcsak ma. Esztergom akkor is, akár most, magyar végvár volt. Ivezünk-lábunk gúzsba volt kötve, elleneink, akárcsak ma, puskával és hadianyagokkal százszorosán jobban voltak ellátva, mint mi. E nehéz időkben önkéntelenül is Vak Bottyán példát adó hősiességére kell gondolnunk, ki mégsem csüggedt el, hanem szívében egy szebb és jobb magyar jövő hitével vitézül és hősiesen, derék magyar katonához illő módon harcolt és győzött az országdúló töröktatárokkal, németekkel és rácokkal szemben egyaránt. Nekünk, kerékpárosoknak különösen szent a generális emléke. Vak Bottyán minden katonai és vezéri tevékenységének a dicső ősöktől örökölt hagyományos támadó szellem volt a mozgatója. Vezérlete alatt a magyar huszárok, magyar katonák mozgékonyságukat érvényre juttatva, hol vakmerőén támadtak, hol pedig az ellenséget megtévesztve, halogató harccal kivonták magukat a harc alól, csak azért, hogy az ellenség pillanatnyi gyengéjét felismerve, meglepetésszerűen újból támadjanak. Bőséges harci tapasztalatokkal párosult vezéri rátermettsége mellett Vak Bottyán alárendeltjeivel szemben szigorú, igazságos és katonáiról mindenkor gondoskodó vezér volt. A katonai erények és hadi elvek ma is nagyrészt azok, mint régen. Hogy elleneinkkel egyenlő kilátással Vehessük fel a harcot, nekünk is dicső elődeinkhez, Vak Bottyán katonáihoz hasonló módon kell harcolni tudnunk. Ezért tölt el bennünket különös örömmel és büszkeséggel, hogy Kormányzó Urunk 0 Főméltósága magas elhatározásával nekünk, 3-as kerékpárosoknak jutott a