Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933)

68

engedelmeskedtek. A bűnösöket kérlelhetetlen szigorúsággal büntette, de igazságot is szolgáltatott nekik, ha igazuk volt. A fegyelem a kuruc hadak között az ő parancsnoksága alatt álló csapatokban volta legszigorúbb. A nép talán még katonáinál is jobban szerette és egyszerűen csak „Jóltevő Jánosnak“ hívta. Ha városoknak, falvaknak valami kérésük volt a fejedelemtől, gyakran hívták pártfogóul, közbenjárónak.

Bottyán apánk iránti mélységes szeretetet mutatja az is, hogy két évszázad elmúltával is számos elnevezés őrzi emlékét. Az esztergomi városházát még ma is „Bottyán kastélya“ név alatt emlegetik. A város határában ma is találunk földrajzi elnevezéseket. Bottyán ér, Bottyán tava, Bottyán dűlője, Bottyán parlagja, mind az ő nevét viseli. Nyergesújfalu határában a hídfőerőd maradványait még soká Bottyán sáncának nevezték. Tolnában, Kömlöd határában még ma is láthatók „Vak Bottyán“ egykori várának nyomai.

Ha igaz az a közmondás, hogy a biztos barát a bizonytalan dolgokban bizonyosodik be, akkor igaz az is, hogy a vitéz és bátor katona a legveszélyesebb, az igazi hadvezér pedig a legváltságosabb helyzetben mutatja meg igazi értékét. Vak Bottyán mindenütt kitett magáért! Akkor aratta legszebb diadalait, amikor másutt elhalványodott a kurucok csillaga.

1704 december 26-án a kurucok Heister császári tábornokkal szemben csatát vesztettek. A csata után Bottyán volt az, ki ennek ellenére 24 század huszárral átkelt a Vagon és nyugat felé előretörve, egészen a morva végekig portyázott.

1705 telén éppen Fehérvárt ostromolta, amidőn az erdélyi kurucok zsibói vereségéről kapott hírt. A vereség ellensúlyozására és a császáriak Erdélyből való visszafordítása végett újra ő kapta a parancsot, hogy Dunántúl meghódítását mielőbb fejezze be. Meg is felelt a