Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933)
38 ezredet rendelt.1 Megparancsolta, hogy a császáriak előnyomulása esetén azokat állandóan háborgassák és csipkedjék mindaddig, míg maga a főerővel meg nem érkezik. A lakosságnak meghagyta, hogy gabonájukat ássák el vagy rejtsék el, hogy a császári had sehol élelmet ne találjon. A szénát és szalmát, amit elrejteni nem tudnak, égessék el, mert az ellenség úgyis elveszi azt. Ha pedig értesülnek az ellenség közeledéserői, meneküljenek a Bakony és Vértes rengetegeibe. A szegény kifosztott nép annyira szerette Bottyánt, hogy ezt az áldozatot is meghozta a hazáért és a nagy hideg dacára, hevenyészett kunyhókban hetekig kint sanyarogtak az erdőben. Bottyán ezalatt a főtartalékkal, Bezerédj csapatával Székesfehérvár és Veszprém között foglalt központi állást. A támadást Rabutin hadoszlopa kezdte meg Budáról. Február 8-án már Bicskén volt, hol Stahremherggel, aki Sopronból 100 lovastól kisérve ért ide, az alábbi részletes haditervet beszélte meg: A császáriak először a Balatontól északra fekvő területet tisztítják meg és csak aztán kerül a sor a Balatontól délre eső területekre. Ezért Stahremberg hadai nyugatról előnyömülva a Rábáig, Rabutin serege pedig a Bakony nyugati szegélyéig vonulnak, a kuruco- kat keskeny területre szorítják s aztán végeznek velük. Ezután a rác hadak közreműködésével a Balatontól délre fekvő területet akarták megtisztítani. Rabutin Bicskéről Székesfehérvár, majd Simontornya felé vonult. Innen egy oszloppal a Balaton mentén, egy oszloppal a Bakonyon át nyugatnak tartott2 és Bottyánt csatára akarta kényszeríteni. Bottyán kitért az ütközet elől és Rabutin oszlopait oldalt és hátulról követve, azokat folytonos portyázásokkal állandóan zaklatta. 1 Julier Ferenc: Magyar hadvezérek, 506. old. 3 Julier Ferenc: Magyar hadvezérek 307. old.
