Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933)

szólta, hátának biztosítására azonkívül Thuróczy hajdú- ezredéből a szomolányi várban hagyott egy kis csapatot. Bottyán január 4-én, vagy 5-én érkezett a Morva vonalára Szakolcza-Straznica tájékára és ott megállt. Nem akart elszakadni Rákóczinak most már valahol Léva- Ersekújvár körül gyülekező seregétől, ezért 5-én újabb utasítást kért Bercsényitől.1 Bercsényi az általános helyzetet nem látta tisztán s így kitérő választ adott.

Heister, ki valószínűleg társzekereinek elvesztése révén értesült Bottyán átvonulásáról, elhagyta nagy- szombati állását és 1400 lovast küldött ellene. A kuruc vezér erejét Heister értesülései erősen túlozták s kb. 10—12.000 főre tették.

A császári sereg a szomolányi torlaszok előtt megakadt és megelégedett azzal, hogy a várban hagyott kuruc őrséget január 6-án megadásra bírta. Bercsényitől kapott határozatlan utasítást Bottyán úgy teljesítette, hogy csak kisebb portyázó csapatokat hagyott a Fehérhegyek táján, maga pedig hazafelé indult.

A környékbeli tótság segítségével kiválóan működő kémszolgálata mellett minden nehézség nélkül kerülte ki a császáriaktól őrzött szomolányi hegyszorost. A határszéli falvakban gyűjtött bőséges zsákmányával Brezova- Verbón keresztül január hó 10-én Pőstvén közelében a bankai hídon átkelt a Vágón és 13-án Nyitraivánkán csatlakozott Bercsényi seregéhez.1 2

Bottyán ezzel a jólsikerült, ügyesen és erélyesen vezetett raidjével hajtotta végre a kuruc hadseregben legelső önálló, szép eredménnyel jutalmazott haditettét.2

Télvíz idején, csikorgó hidegben, jórészben kaszás, kapás népfelkelőkkel, behavazott, szinte járhatatlan út1 Markó A.: II. Rákóczi F. felkelésének katonai története c. készülő mű.

2 Markó A.: II. Rákóczi F. felkelésének katonai története c. készülő művéből.