Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933)

10

Az eldöntetlen párviadal után a csapatok újra összecsaptak s ez a kurucok győzelmével végződött. Bottyán súlyos sebével Zólyom várába került, hol alig 230 főnyi őrséggel hagyták magára a régi elavult vái- ban. November végén Bercsényi Miklós a kurucok főerejével körülfogta a várost és elfoglalása után a vár ostromához fogott. December elején a seblázban szenvedő Bottyán látva, hogy a császáriaktól cserben hagyva úgysem tarthatja magát sokáig, a várat szabad elvonulás feltétele mellett átadta a kurucoknak.

Bottyán a kapitulációs tárgyalások alatt állandó barátságos összeköttetésben volt a kuruc vezérekkel s így alkalma nyílt valójában is felismerni Bákóczi szabadságmozgalmának valódi hazafias, önzetlen célját és jelentőségét. Belátta, hogy hazájának érdekeit a fejedelem oldala mellett jobban szolgálhatja, mint ellene. Titokban megüzente Bercsényinek, hogy számíthatnak rá, de nyíltan egyelőre még nem akart átpártolni. Először sebeinek teljes kigyógyítására Esztergomba akart hazatérni s otttartózkodását felhasználni arra, hogy a várat és környékét Bákóczi hűségére hajtsa. Bercsényi sietett ezt az örömhírt a fejedelemmel közölni, mire a fejedelem Bottyánt december 10-én Tokaj alatt levő táborából kelt diplomájával tábornokká és a Dunántúl főparancsnokává nevezte ki.1 Ez a kinevezés egyelőre titokban maradt és csak akkor került napvilágra, amikor Bottyán 1704 októberében hűséget esküdött a fejedelemnek.2

3. Bottyán második elfogatása és menekülése.

Bottyán visszatért Esztergomba, sebéből csakhamar kigyógyult és 1704 január hó folyamán már tényleg

1 A. R. IX. k. 142. old.

2 Markó A.: Bercsényi Miklós felvidéki hadjárata 1932. évi HK. 45. old.