Leopold Antal: Ünnepi beszéd Szent Adalbertről (1914)

16 családja kiirtójának, a kegyetlen zsarnoknak váro­sába, hogy hivatását betöltse és az egyház fejének engedelmeskedjék. Mikor visszautasították a prá­gaiak, otthagyta III. Ottó császár udvarát, mert a szenvedést kereste. Zarándokútra ment, hogy erőt merítsen a reá váró küzdelemre. Toursban föl­kereste szent Márton, Párisban szent Dénes, Fleuryben szent Benedek, St. Maurban szent Mór sírját s a vértanuk földi maradványai előtt imádko­zott a vértanúi pálmáért. Majd elutazott Lengyel- országba, hogy ő, a száműzött, a száműzött bátyjával fölelevenítse a keserű emlékeket, amelyek őket hazájukhoz és a rommá égett apai házhoz fűzik. Chabry Bogyoszló meg akarta nyerni Adalbertét Lengyelország számára, de csakhamar elvált a len­gyel udvartól. A poroszok földjére ment Gaudentius testvére és egy tolmács kíséretében. 997 áprilisában áthajózott a danzigi öbölön s Königsberg vidékén kötött ki. Mindjárt az első helyen vad gyűlölettel fogadták. Kénytelen volt más helyen szerencsét próbálni. Április 23.-án pihenés közben meglepik a pogányok, egy közeli halomra viszik s hét lándzsadöféssel megölik. Fejét levágják és póznára tűzik. A szenvedés, a vértanúi halál az, amely végleg egyesíti őt Krisztussal úgy, hogy már semmi el nem szakíthatja Krisztus szeretetétől. Vértanuságának hírét elviszik Bogyoszló lengyel fejedelemnek, aki a testet a poroszoktól kiváltja, majd megviszik III. Ottó császárnak és elterjesztik az egész keresztény világon. II. Szilveszter pápa már 999-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom