Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

házát, mivel fiatalon, 36 évesen meghalt. Három év múlva özvegye is meghalt, s testvére, Jozefa és annak férje, Staudhammer János vették birtokba, a 14- es számú házzal együtt.

Staudhammer 1849-ben bekövetkezett halála után özvegye még több mint húsz évig lakott itt, majd őt Lieb József molnár váltotta fel, aki Magos Jozefát, Ignác lányát vette feleségül. Ő már 1858-tól a 10-es számú házban is tulajdonos volt, s házassága révén ezt a házat is megszerezte.

Az 1830-as években két érdekes mesteremberrel is találkozunk az épületben. Itt volt a műhelye Aiseli Antal puskaművesnek és Imoghy József cinesnek.

A molnárok közül a szenttamási Lindtner János és a szentgyörgymezei Bádi György voltak a ház lakói.

Mivel Mihalik Bálint kereskedő feleségül vette Lieb Emmát, itt nyitott először vászon-raktárai és üzletet 1871-1875 között.

1895-ben meghalt Lieb József, s az örökösök úgy döntöttek, hogy mindkét házát eladják. Ezt a házat a Katolikus Legényegylet szerezte meg, amely a város egyik legnépszerűbb és legaktívabb egyesülete volt 1863-tól. A 19. század végére Német utcai (ma: Petőfi utca 24.) székházuk szűknek bizonyult, s miután megvették Liebéktől a Széchenyi tér 8. számú házat, átalakították.

1896. szeptember 30-án tartották meg az ünnepélyes házavatót. A megnyitón részt vettek a testvérszervezetek Buda, Párkány, Tata, Komárom, Léva küldöttei. A háznagy Pelczmann László volt. Vendégek az iparhatóság részéről dr. Földváry Ferenc, a város

185