Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

és megtorlás jelentősen visszavetette a fejlődést. A labanc várparancsnok a királyi városban kétszáz házat romboltatott le, hogy anyagukat a vár megerősítésére használja fel.

A Rákóczi-szabadságharcot és a megtorlást követően csak 157 ház maradt a városban, amelyből mindössze hat volt kőház, s ebből csak egy kétszintes: a Széchenyi téri városháza, amely a mai 22-es szám helyén állt.

Az első jelentősnek mondható politikai és közigazgatási lépésre 1708. február 18-án került sor, amikor I. József Esztergomnak kiváltságlevelet adományozott, amelyben visszaállította ősi szabad királyi jogait, úgymint a vám és kereskedelemhez való jogot, az iparűzés jogát, a polgár- és pallosjogot, valamint a közigazgatás, törvénykezés, bíráskodás, örökösödés jogait. E kiváltságokat 1725-ben, majd 1807-ben újra megerősítették.

A vármegye központja is Esztergom lett, de örökös főispánja, a mindenkori esztergomi érsek csak 1820-tól tartózkodik újra itt.

A közgyűlés már 1714-ben határozatot hozott, hogy a városháza előtti téren a polgárok házaikat és boltjaikat egységesen építsék, és fazsindellyel fedjék be. A Rákóczi szabadságharcot követően, az 1720-as évek elejére már a királyi város négy fertálya lakott volt, s megkezdődött a Széchenyi tér beépülése is. 1721-re beépült a páratlan oldal a 13-as és a 17-es telkek kivételével. A legkisebb teleknagysága - 88 négyszögöl - a 19-es számú háznak volt. A 15-ös számú házat egy nagy, 630 négyszögöles telek fogta körül, amely kiterjedt a Széchenyi tér 13-as és 1789