Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

Esztergom települése és társadalma

Az 1683-as felszabadító harcok után a hajdani középkori királyi város házai és az azt körülvevő falak is romokban hevertek, nem nyújtottak semmi védelmet. Ezért a város a harcok alatt szinte teljesen elnéptelenedett, alig maradt 400 lakosa. Megfogyatkozott a török uralom alatt betelepült rác lakosság is, amelynek nemessége és polgársága elmenekült. Helyükbe új lakók csak Érsekújvár (1685) és Buda (1686) felszabadítása után érkeztek. Legnagyobb részben a feudális kötöttségek elől menekülő jobbágyok, a várőrséghez tartozó katonák és családjaik, valamint az itt maradt rácok népesítették be a várost. A lakosság számát növelték az armális nemesek, valamint a német, cseh és morva területekről beköltöző iparosok.

Az új honfoglalók az ingyen kapott telkekre a romokból építették fel házaikat. Kő alapra vályogból, sárból húzták fel a falakat, s a házakat náddal vagy szalmával fedték be.

A fejlődés irányába mutató első jelentősnek mondható politikai, közigazgatási lépésre 1708-ban került sor, amikor a város visszakapta szabad királyi rangját. A közigazgatást csak 1710-re sikerült újjászervezni, ekkor június 2-án a tanács megtarthatta tisztújító közgyűlését. A királyi várost 40 tagból álló külső és 12 tagból álló belső tanács igazgatta a bíró és a kapitány vezetésével.

5