Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

amelyeket a népszínművek bemutatásakor is jól felhasználhattak. A Dóczy Antal elnöklete alatt működő körbe 1888-ban 450 olvasó iratkozott be, 370 művet kölcsönöztek. Ezek a számok év végére emelkedtek: 419 mű, 710 olvasó. Sokan helyben olvastak; 9 lapot járatott ebben az időben az Olvasókör.

A Belvárosi Polgári Olvasókörhöz hasonlóan működött a testvérvárosok olvasóköre. Szintén földműveseket tömörített és elsősorban népszínműveket mutatott be a Szentgyörgymezei Olvasókör. Az Esztergom- Szenttamási és Vízivárosi Polgári Olvasókör még a 20. század első évtizedében is őrizte nevében a széttagoltságot. Műsorában, programjában inkább a Kaszinóhoz közeledett, mert tagjai e két városrész értelmiségei voltak, szintén egyházi irányítás mellett.

A város intelligens zsidósága már a század nyolcvanas éveinek közepétől csütörtökönként rendszeresen összegyülekezett a Fürdőben. A jótékonysági kérdések kezdetben a Zion Egylet irányítása alá kerültek, majd 1895-ben Esztergomi Leányegylet néven alakult izraelita segélyegylet Horn Károlyné elnöklete alatt. A mintegy 100 rendes tag havi 10 filléres tagdíj mellett működött.

Jótékony célú mulatságain nemcsak a város, de a környék zsidósága is megjelent. Mint minden egyletnek a századforduló tájékán, ennek is profiljához tartozott a színielőadások rendezése. A Tábori (eredetileg Tauber) család Zsigmond fia színi növendék volt Berényi Zsigmond néven (nem azonos az orvossal); a legtöbb színielőadást az ő rendezésében mutatták be az izraelita ifjak.

61