Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

1502. szeptember 14-én a pénzzavarral küzdő II. Ulászló Bakócz Tamás érseknek 2400 forintért zálogba adta a királyi várost, amely csak 1518-ban került vissza a koronához.

A 140 éves török uralom idején a budai beglerbég fennhatósága alá 20 szandzsák tartozott, köztük az esztergomi szandzsák is, amelynek a bég volt a vezetője. A hódoltsági terület határai gyakran változtak. Tíz évre (1595-1605) a város is visszakerült a királyi fennhatóság alá; a falvakban pedig mindkét hatalom igyekezett jogait érvényesíteni.

Mire a török elleni felszabadító harcok a vármegye területén befejeződtek (1683-85), a város teljesen elpusztult, alig maradt 400 lakosa. Csak az újratelepü- lés után indulhatott meg az élet és állhatott helyre a közigazgatás rendje. A vármegyét kezdetben a Duna túlsó partjáról, Érsekújvárról igazgatták, s az örökös főispánok, az érsekek is Nagyszombatban vagy Pozsonyban tartózkodtak. 1691 januárjában Búcson megtartották a megye tisztújító közgyűlését, majd két hónap múltán Esztergomban is megyegyűlés volt. 1696-ban a közbiztonság védelmére megszervezték az úgynevezett parasztvármegyét, amely a rendőrhatóságot jelentette. Kerületeket alakítottak ki, élükön hadnagyokkal. Esztergomban külön kapitányt választottak, aki alá még négy község tartozott.

Esztergom városa 1686-tól a Budai Kamara igazgatása alá került, ezért visszakövetelte ősi jogait, amelyekkel a török uralom idején nem élhetett.

Esztergom 1701-től, a többi újszerzeményi várossal (Buda, Pest, Székesfehérvár) közösen lépett fel a régi kiváltságok és a címer megújításáért. Ezt

43