Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

újonnan felépítendő kórház javára fordították. A be­vétel nagy közönséget sejtet, mert 1555 forint 57 krajcárt fizettek be a kórházalapra.13 A jótékony célú hangversenyeket is báltermek­ben rendezték. 1834. február 10-én Seyler József „primatiális muzsikai igazgató" közreműködésével tartottak hangversenyt a Magyar Királyban.14 A 18. század végétől a német színtársulatok is rend­szeresen felkeresték Esztergomot. A magyar színtár­sulatok megjelenésekor is sokszor előnyben részesül­tek. Az ispita számadáskönyvei arról tanúskodnak, hogy előadásaikat sokan látogatták. 1831-ben a ma­gyar nyelvről szóló rendelet kimondta, hogy kérvé­nyeiket el kell utasítani. A szélesebb néprétegek szórakozási igényeit elégí­tették ki a német, főképpen bécsi és tiroli énekesek, vándormuzsikusok. Az alsóbb néprétegek elsősorban a komédiások (kötéltáncosok, erőművészek stb.) produkcióit, vala­mint a városban gyakran megforduló állatmutogatók vadállatait csodálták. Ez utóbbiak is a vendégfogadók udvarán telepedtek le. 1826-ban Baky Gábor színtár­sulatának fellépte idején a Fekete Sas udvarán tanyá­zott ilyen állatmutogató. A fogadó kertjében szívesen összegyűltek az iparos legények is. Kedvelt szórako­zás volt télen a korcsolyázás és a várost övező dom­bok alján épült lövölde-házban a lövészet. így szórakoztak a város polgárai a század első fe­lében, amikor megjelentek Esztergomban az első ma­gyar színtársulatok. 388

Next

/
Oldalképek
Tartalom