Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)
A következő évben az ismeretterjesztő előadások sorában Dombay Nárcisz földrengésről szóló vetített képes előadása volt az első, 1909. március 7-én. Ezt még számos előadás követte ősállatokról, a Halley üstökösről, s egyéb olyan témákról, amelyek felkelthették az érdeklődést. Nem csodálkozhatunk hát, hogy a gimnázium tanárai maguk is mozilátogatók voltak, sőt tanítványaikat is szívesen vitték el az előadásokra. A 19. század végén Esztergom polgársága az elsők között vált nyitottá a mozgókép befogadására. Ebben nagy szerepe volt annak a pezsgő egyesületi életnek, amely felébresztette és fenntartotta a művészetek iránti érdeklődést az önkényuralom éveiben, és a dualizmus első évtizedeiben. Ezen a téren legnagyobb jelentősége a Kaszinó Egyletnek volt, amely a színjátszás pártolása mellett a képzőművészet különböző ágait is művelte és támogatta. Szerepet játszott az Európa nagyvárosaiban gyakorta megforduló papsága, a város rendszeresen utazó tanárai és hivatalnokai. Növelte a mozgókép iránti érdeklődést, hogy Esztergomban nagy hagyománya volt a színészet pártolásának, a különféle színjátszó csoportok működésének. Vállalkozó kedvű vendéglősei - elsősorban Porgesz Béla - arra törekedtek, hogy a széles értelmiségi- és hivatalnokréteg számára helyben biztosítsanak szórakozási lehetőségeket. Porgesznek ezt a réteget kellett elsősorban kielégítenie, ezért törekedett arra, hogy lehetőségeihez 379
