Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

„A helybeli Korona-beli mozi nagy látogatottságnak örvend. Egy vidékünkben előkelőség is berándult egyik előadásra és megváltotta a jegyét az elsőrangú ülésre. A jegyváltás után a mi idegenünk nagy grandezzával belép a moziba és a legnagyobb eleganciával lejt a színpad felé. (Ebben a helyiségben tartották a kaszinói műkedvelők is előadásaikat, s itt voltak a bűvészestek, s egyéb hangversenyek is - P. P.) Terka a mozitündér a vendéghez lép és kéri a jegyét, melyre egy tekintetet vet és mutatja az előkelő úrnak a hátulsó üléseket. Az előkelőségben szenvedő úr a legnagyobb indignációval szól Terkához: hát nem látja, hogy első helyre szóló jegyem van?

Végre nagy nehezen megértetik vele, hogy itt az előkelőség hátul előzi meg a misera plebset.

Leül a helyére s nem egészen bosszankodás nélkül várja az előadás kezdetét. Mikor a villany- körték az előadás kezdetével egyszerre kialszanak, magából kikelve ad megbotránkozásának kifejezést: - Ez már mégis disznóság ezzel a világítással: éppen akkor alszik el, mikor az előadás megkezdődik."

A helybéli mozilátogató azonban az évek alatt hozzászokott a mozihoz. 1911 őszére mára színházzal szemben is előnye volt a mozinak, az idelátogató kisebb társulatok (Domby Mihály, Molnár Gyula társulata) műsora alatt már nem kell Porgesznek szüneteltetnie a vetítéseket. Ezek az aprócska társulatok nem jelentettek számára konkurenciát, látogatottságuk

367