Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)
És jöttek éjek, világűr mélyek Hogy egymást cserélték asztallapok Ömlött a bor, sok társaság volt, Kezemről az órát elvesztve rég, Bámultam az idő természetét. Kezemről az órát elvesztve rég. És volt egy korszak, mikor a holtak Túlsó világból üzentek át, Platon, Swedenburg, Proust és Krúdy Betűk hemzsegtek hangyák gyanánt. Könyvekből épült kártyavár, Hemzsegtek a betűk hangyák gyanánt. Ideje van már, hogy vízre szálljak, Fénylapok úsznak a felszínen. Jobb lenne élni, ámde túl a fák már Arany kezükkel intenek nekem. Arany kezükkel intenek nekem. Arany kezükkel intenek nekem. Jobb lenne élni, ámde túl a fák már Arany kezükkel intenek nekem. Arany kezükkel intenek nekem. Arany kezükkel intenek nekem. 317
/
