Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

A tornácon oly híressé vált autogramfalat is Eiczinger Ferenc présházában látta meg először a költő, úgy döntött, ő is felíratja az odalátogató vendégekkel nevüket.

Nagy Endre, a híres konferanszié írja le szellemesen, hogyan örökítették meg Babitsék a neveket a hallhatatlanságnak.

„Babitsék e célra óvatosságból a legpuhább, legporlékonyabb szenet válogatták ki, és amint a látogató elmegy, egyszerre zord zsűrivé alakulnak át, és beható irodalmi vita után hozzák meg a verdiktet. Ha a verdikt kedvezőtlen, a törlőrongy egyetlen legyintésére nyomtalanul eltűnik az autogram, ha pedig kedvező a verdikt, akkor Babitsné kihozza a festékes ibriket, és elpusztíthatatlan freskó festékkel födi be a múlékony betűket. "

A tornácfalon lévő autogramok mind azt bizonyítják, hogy a nyári lak zarándokhellyé vált. Babitsékat a korabeli szellemi élet legkiválóbbjai keresték fel. S hogy kik fordultak meg náluk, abban legyen kalauzunk a hűséges esztergomi barát és segítőtárs, Eiczinger Ferenc:

„A ház leggyakoribb vendége Rédey Tivadar, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtár-igazgatója volt, ki maga is sokszor töltötte nyári pihenőjét városunkban. Közvetlen meleg barátság fűzte egész családját, feleségét és sógornőjét, dr. Hoffman Edithet Babitsékhoz.

289