Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

hez. Kerületünket szégyen érte az egész ország előtt. Ezt a csorbát ki kell köszörülnünk. Ki fogjuk köszörülni az által, hogy becsületes módon, becsületes eszközökkel fogunk küzdeni és megvetjük a lélekvásárlást. Le a feketekávés lovagokkal! Le a vesztegetőkkel! Éljen a Függetlenségi Párt! Éljen Polónyi Géza!"

A beszédek, röplapok és a gyalázkodó gúnyversek nem tették meg hatásukat, mert 158-as szótöbbséggel Horánszky győzött.

A választások sorából az 1896-os évet is érdemes kiemelni, amikor dr. Földváry István ügyész és Frey Ferenc kereskedő vívtak nagy csatát a téren, amiből Frey Ferenc került ki győztesen.

Az országgyűlési választások a 20. század első évtizedeiben továbbra is nagy izgalomban tartották a város lakóit. Továbbra is a tér volt a színhelye a tömegmegmozdulásoknak.

1906. július 8-án a keresztény szocialisták népgyűlést tartottak, amelyen közel kétezer ember vett részt. Nagy számban voltak a földművesek, iparosok, de képviselte magát a város értelmiségi rétege is. Díszelnöknek Mattyasovszky Lajos hercegprímási jószágigazgatót választották meg. Az ünnepi beszédet a központ küldöttje Szalánczy Andor, az Igaz Szó szerkesztője tartotta, s részletesen ismertette a keresztényszocializmus lényegét. Ugyanakkor ő is, és a tömeg is elítélte a szociáldemokraták izgatásait.

Néha a politikai összecsapásokat békésebb megmozdulások váltották fel. Ilyen volt például az 1907.

108