Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

„A törökök által szétdúlt városfalnak csak romjai vannak meg, a csekély mélységű városárok is csak nyomokban van. [...] Amint azon a részen, ahol a Szenttamás városkával határos, összeszűkül, úgy ez a szoros rész előbb csak két utcára, majd lassanként, ahogy szélesednek, mindig több és több utcára osztódik és szétterül. A középen piacnak alkalmas tér van, amely művészi munkával készült Szentháromság-szoborral ékes. Katolikus templom kettő van. Az egyik a plébánia-templom, amely közköltségen épült 1699- ben, 1726-ban pedig megjavították... [...] A másik templom a szeráfi rendé, nem messze az előbbitől keletre, ugyanennek a rendnek a kolostorával. [...] Külön templomuk van a rácoknak is, bár igen kevesen vannak. A többi ház részint a város közösségének használatára szolgál, mint a városház, a vendégfogadó és más elég jól felszerelt épületek, részint a polgárok használatára, némely szebb épületeket pedig nemes emberek emeltek polgári telken. A többi ház alacsony és inkább csak a szegények szükségleteinek felel meg, nem a magasabb igényeknek. A város külterületén is van két sor ház, de ezek alig különböznek a parasztok kunyhóitól és nem is egyebek kapások tanyáinál."

A 18. század második felétől a fejlődés üteme csökkent és egyenletesebbé vált. A vízivárosi rész is városiasabb külsőt öltött azáltal, hogy házai már kőből épültek.

8