Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)
A középkorhoz hasonlóan a politikai, gazdasági és kulturális élet központja továbbra is a tér maradt, s ez nemcsak a piac jelenlétének volt köszönhető, hanem a folyamatosan épülő különböző épületeknek és az azokban működő intézményeknek. A városházán a lakosság minden rétege megfordult ügyes-bajos dolgainak intézésére. A Fekete Sas Vendégfogadó a társas élet központjául szolgált, hazai és külföldi utazók szálláshelye volt. Színészek, mutatványosok egyaránt megfordultak itt a város polgárainak szórakoztatására. Az 1837-ben alakult Kaszinóba leginkább a vármegyei, városi és takarékpénztári tisztviselők jártak, de jogászok, egyetemi hallgatók, kereskedők, sőt papok is voltak tagjai között. A Takarékpénztár felépülését követően a város és vármegye minden módosabb tisztviselője, iparosa, kereskedője, vállalkozója részt vett az üzleti életben, s közülük már az alakulás után 160-an tartoztak az alapító tagok és részvényesek közé. Középiskolai tanárokból alakult Knauz Nándor történész kezdeményezésére, Récsey Viktor bencés tanár irányításával az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat, amelynek célja a vármegye ős- és középkori emlékeinek feltárása és összegyűjtése volt. A város fiatal iparosait a Katolikus Legényegylet, értelmiségét a Katolikus Kör tömörítette. Az önálló helyiségekkel rendelkező egyletek programjában műsoros estek, színházi előadások, kirándulások szerepeltek. Dalárdát is alakítottak Neumayer Károly veze97
