Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

azonban hadra kelnek, töretlen engedelmességgel szolgálják a királyt. ”45 Három évszázaddal később, a mongol seregben is hasonló fegyelem uralkodott: „A tatárok kánjának bámulatra méltó hatalma van valamennyiök felett. Senki sem merészel másutt időzni, csak ahol ő kijelöli számára. O rendeli el, hol állomásozzanak a vezérek, a vezérek viszont kijelölik az ezredesek, az ezredesek a századosok, a századosok a tizedesek helyét. Ezenfelül, amilyen parancsot csak kapnak, bármikor, bárhol, akár a háborúra, akár a halálra, akár életre szólót, minden ellenvetés nélkül teljesítik. ”46

A vármegyei kontingensek Szent István magánhadseregét alkották, miként korábban a fejedelmek katonai kíséretei. Bár nem maradtak fenn írott források a katonai kíséret tagjainak kötelezettségeiről, megítélésem szerint azok nem sokban különbözhettek a Szent István törvényeiben a milesekre vonatkozó passzusoktól.

Az államalapítás-kori katonai hierarchiát Szent István törvényei alapján rekonstruálhatjuk. A királyi javak megtartásáról szóló törvény szerint: „azok a javak is, valamint vitézek, és szolgák és bármi, ami királyi méltóságunkhoz tartozik, maradjanak meg változatlanul, s azokból senki semmit el ne raboljon vagy el ne vegyen, sem pedig valaki az említett dolgokból magának valamiféle előnyt szerezni ne merészeljen. ”47 (kiemelés a szerz.) Tehát a király vitézeit senki sem alkalmazhatta saját céljaira, azok a királyság érdekeit kötelesek szolgálni. Ezt megerősíti A házak megtámadóiról szóló törvény, mely szerint, ha valaki személyesen támadja meg az ispán otthonát, akkor a kard kirántásáról hozott törvény szerint saját kardjával öljék meg, amennyiben a megtámadott megöli, ügy elégtétel nélkül fe45 Rudolf Pörtner: A viking kaland., Bp., 1983, Kossuth Könyvkiadó, 254. o.

46 Györffy György (szerk.): Piano Carpini úti jelentése 1247-bó'l. In. Julianus Barát és a napkelet fölfedezése. Bp., 1986, Szépirodalmi Könyvkiadó, 123. o.

47 Uo. 27. o.

68