Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

is erről szó, az csak az ideák szintjén jelentkezett. II. Ottó atyja politikáját követte, mely a keresztény egyetemesség megvalósítását a Német-római Birodalom érdekszférájának kiterjesztése útján látta megvalósíthatónak. Géza országa függetlenségének megőrzését Civakodó Henriknek köszönhette. A bajor herceg lázadása pontosan azoktól az erőktől fosztotta meg II. Ottót, melyek egy Géza elleni hadjárathoz szükségesek lettek volna. Ugyanakkor a magyar fejedelem politikai éleslátását dicséri, hogy nem csatlakozott a bajor-cseh-lengyel szövetséghez, hanem to­vábbra is a császárral tartott fenn kapcsolatot. Civakodó Hen­rik 976-ban újból fellázadt, mire a császár elvette tóle a bajor hercegséget és menesztette az osztrák őrgrófot is. Bajororszá­got Ottó sváb herceg, az őrgrófságot pedig Schweinfurti Li- pót nyerte el. Ugyanekkor választották le a Magyarországgal határos Karantán hercegséget is. 977-ben Civakodó Henrik cseh szövetségben ismét fegyvert fogott a császár ellen, sőt maga mellé vonva az új karantán herceget, a Piligrim püspök­től elfoglalt Passaut tette meg támaszpontjává. Miután II. Ottónak sikerült a várost bevennie és a cseh herceg is behó­dolt, lezárultak a harcok, Henriket pedig Utrechtbe száműz­ték, ahol a császár haláláig fogságban tartották. 983 azután visszatért, foglyul ejtette a gyermek III. Ottót és magát né­met királynak kiáltatta ki. Henriket támogatták a csehek, a lengyelek és a frankok. Teophanu császárné figyelmét Itália kötötte le, északon pe­dig a dánok fordultak a németek ellen és visszafoglalták Hedebyt. Ezért Willigis mainzi érseket bízta meg a bajor kérdés rendezésével, amit az érsek diplomáciai eszközökkel kívánt megoldani. Fontos szerepet kapott Szent Adalbert, aki a Csehország­ban uralmon lévő Premysl dinasztiával rivalizáló Slavnik csa­26

Next

/
Oldalképek
Tartalom