Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

tó sérülésével lehetett volna a gyűrűt eltávolítani, ez azonban a király testének meggyalázása lett volna. Időközben a szentté avatás után, a kar értéke is megnőtt, főleg, hogy István maradványai közül ez maradt meg a legépebben.

A maradványok későbbi kiemelésekor nem találták a király gyűrűjét, melyet a jobbján viselt. Ennek keresése során a koporsóból elkezdték kimerni az azt megtöltő balzsamos vizet, azonban hiába fáradtak, mert annak szintje nem csökkent. László király parancsot adott, hogy öntsék vissza, amit kimertek, azonban a folyadék szintje ekkor sem változott.

E csodás eset ellenére a királyban megerősödött a gyanú, hogy nem alaptalan a jobb eltűnéséről szóló hír. Vizsgálatot indított a szerzetes ellen, végül Merkur bevallotta, hogy a kart ő vitte el, és az ereklyét elrejtette a monostorban. A király valószínűleg büntetlenséget ígért a kanonoknak, hogy a jobbot visszaadja, de még fontosabb volt a király számára a gyűrű megszerzése. A szentté avatásra meglehetősen rossz fényt vetett volna, ha kiderül az igazság, főleg, hogy a test többi része a vízzel telt koporsóban elenyészett. Végül egy jól megszerkesztett történet az ereklye megkerülését besorolta a szent csodáinak sorába. E szerint a maradványok kiemelésekor, miután a király elzavarta Merkúrt, egy fehér ruhás ifjú ment oda a félrehúzódott szerzeteshez. Egy szövetbe csavart holmit adott át neki mondván: „Rád bízom ezt megőrzésre, s ha eljön az idő, felfedésre." Miután kibontotta a csomagot, döbbenten látta, István ép jobbját, rajta a csodás gyűrűvel. Az ereklyét megőrzésre az igazgatása alatt álló monostorba vitte, majd a jövendölt időben felfedte a titkot a király előtt.

László király a Szent Jobb tiszteletére apátságot alapított. A tatárjárás idején a monostor szerzetesei az ereklyét Raguzába menekítették, majd a vész elmúltával a csontok visszatértek. A kar felső és alsó része a későbbi korokban

107