Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)
megnyomorodék az ország. ”66 Heltai Gáspár jellemzi így az István halálát követő éveket. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy a fentiek hogyan kapcsolódnak az István-kori hadtörténethez? A csodákat és természeti jelenségeket leszámítva, két apró megjegyzés érdemel figyelmet. Egyrészt az, hogy nagy drágaság következett, másrészt, hogy a hadak miatt megnyomorodott az ország. István uralkodásának utolsó éveiben ugyanis — 1030-tól— nem pusztítottak idegen seregek az ország területén. Amennyiben Heltai67 68 nem az István halálát követő évtizedek történéseit foglalta össze röviden, úgy arra kell gondolnom, hogy az ország saját hadaitól nyomorodon meg, és valahol itt rejtőzik a megoldás. I. Péter király rövid három éves országlása alatt fölöttébb magára haragította magyar alattvalóit. A Képes Krónikában olvashatjuk az alábbiakat: „Gőgös szemmel és telhetetlen szívvel falta a föld javait, vadállati módon ordítozó németekkel és fecske módjára fecsegő olaszokkal'™. Ez a telhetetlenség leginkább az adókivetésben nyilvánulhatott meg, hiszen Aba Sámuel első dolga volt, hogy „megsemmisítette mindama törvényeket és adókivetéseket, melyeket Péter király a maga szokásaihoz képest rendelt el". Alásik nagy bűne volt, hogy „az erősségeket, őrhelyeket és várakat németek és olaszok őrizetére bízta. ”69 Csatlósai gyakran erőszakosan bántak a lakossággal. A fentiekből megállapítható, hogy Péter uralkodása alatt prioritást élvezett a haderő fejlesztése. A király célja egy ütőképes nehézfegyverzetű haderő felállítása volt, ami nem különbözött István elgondolásától, azonban a módszereikben 66 Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgairól. 1981, Magyar Helikon, 95. o. 67 Heltai esetében mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy műve a XVI. század közepén készült, azonban az általa leírtak megerősítik a Képes Krónika leírását. 68 Képes Krónika. 103. o. 69 Uo. 100
