Négyesi Lajos: Szent István, a katona (1999)

példáiból táplálkozott, de képzeletét megragadták a keresztény szentek történetei is. Egy ízben éjszaka magányosan, álruhában ment a szegények közé alamizsnát osztani. A nyomorultak a pénzen összeverekedtek, úgy, hogy a király sza- kállát is megszaggatták, aki csak futva tudott elmenekülni az izgatott koldusok elől. „Ha ezt valami ellenségem tette volna, a te segítségeddel bosszulnám meg a sértést. De mert tudom, úrnőm, hogy ezzel az örök boldogságra lettem méltó, igencsak ujjongok. ”10 — mondott köszönetét Szűz Mária oltáránál, de szavaiból az áhítaton túl a királyi méltóság öntudata is kicsendül. Nem a mártíromságot kereste, hanem a kereszténység harcos katonája volt, aki nem hagyta bosszú nélkül a rajta esett sérelmet.

10 Uo. 107. o.

9